🥀Más szemmel a világ🥀

🐱Harmadik rész🐱

- Fiúk, rendeljetek pizza-t, én körbevezetem Summert, addig.
- Oké! - válaszoltak egyszerre, majd Calum elő is vette a telefonját. Mike addig lesegítette rólam a kabátját, majd a cipőmmel együtt betette az előszoba szekrénybe.
- Igazából lent csak a konyha meg a nappali van. Azaz, még van itt is egy kicsi fürdő, de abban csak egy zuhanyzó van. - magyarázott, miközben feljöttünk az emeletre. - Az az én szobám, a többi pedig, igazából vendégszobák, de amennyit itt aludtak már az övék lett. Az én szobámhoz jár külön fürdő, de abban is csak zuhanyzó van, szóval ha akarsz egy forró fürdőt, akkor ide egyere! - mondta miközben kinyitott egy ajtót, mely mögött egy hatalmas kád helyezkedett el. Ámulattal néztem körbe, és szerintem egy pillanatra a szám is eltátottam.
- Na, gyere! Megmutatom a szobád, utána pedig lefürödhetsz. - fogta meg Mike a kezem. Haja *sárgában pompázott, miközben egy újabb lépcsőhöz vezetett. - Csak utánad. - mosolygott kedvesen. Bizonytalanul lépkedtem fel, majd kinyotottam az ajtót. Egy kicsi tető téri szoba volt. Tényleg kicsi volt, de annál otthonosabb. Az ágy pedig olyan puhának tűnt, hogy legszívesebben már most bele ugranék.
- Tetszik? - kérdezte mosolyogva.
- Köszönöm... - súgtam könnybe lábadt szemekkel. Mike nem mondott semmit, csak magához ölelt. Mikor újra felkaptam a fejem, Mike haja és fülecskéi már **lilában pompázott.
- Hát ez? - motyogta, miközben végigtapogatta a hátam. Biztos megérezte a lekötött farkincám. - Fordulj csak meg! - szólt kedvesen, én pedig tettem amire kért. Éreztem ahogy felemeli a pulóverem, ezzel szabaddá téve a hátam, és az oda fáslizott fehér, bundás farkincám.
- Ők tették? - kérdezte meg egyből. Tudtam kire, jobban mondva kikre gondol, ezért csak bólintottam. - Mardj így! - szólt, majd az íróasztalhoz lépve vihúzta az egyik fiókot, és kivett belőle egy piros nyelű ollót. A hátamhoz állt, fentebb tűrte a pulóverem és éreztem a megkönnyebbülést, amint elvágta a fáslit. Miután teljesen elvágta, félre tette az ollót és lehúzta a fehér, kissé már koszos kötést a testemről. Ezután úgy tűrte le a pulcsim, hogy a farkincám kívűl legyen. Néhányszor végig is simított bundás testrészemen, majd elém állt. Haja most egy lágy ***kék árnyalatot vett fel.
- Nem fogom engedni, hogy vissza menj oda, ezt megígérem. - nézett mélyen a szemeimbe, miközben vállaimra rakta kezeit. - Most hagylak, öltözz át, ha akarsz fürödj meg, aztán gyere le enni. Rendben? - simított arcomra, mire bólintottam. Mike ezt követően egy mosollyal az arcán kiment. Először nem tudtam mit is kéne csináljak, hisz még mindig feszengtem kicsit. De végül kivettem a rózsaszín kezeslábast, a cicás fehérneműt és lementem a fürdőbe, ahol nagyon gyorsan és alaposan megmosakodtam. Törölköző volt a polcon, így szárazra törölve magam felöltöztem. Az előző ruháimat összehajtva vissza vittem a szobába, hisz épp hogy rajtam voltak, nem lenne értelme kimosni. Épp a ruhákat hajtottam a szekrénybe, mikor halk kopogtatást hallottam meg. Ash az ajtóban állt és az ajtófélfába koppantotta ujjait.
- Megjött a pizza, gyere! - mosolygott kezét nyújtva. Bezárva a szekrény ajtaját mentem oda hozzá és fogtam meg kinyújtott kezét. - Nagyon aranyos vagy ebben a puhaságban. - mosolygott rám, tenyerét hátamra simítva, így elengedve a kezem. A nappaliba mentünk, ahol már ki voltak készítve a pizzák. Mind, külön-külön nagy tányérokra rakva, még a kisasztal körbe volt rakva hatalmas párnákkal.
- Hozok innivalót, ülj le addig! - mosolygott kedves, én pedig csak bólintva Mike és Luke közé ültem. - Cal, segíts a poharakkal, légyszi! - szólt oda még Ash, majd bement a konyhába.
- Olyan ölelni való vagy ebben a szerelésben, hogy szét szorongatnálak! - nézett rám Luke, kitárva karjait, viszont nem hajolt felém. Azt várta, hogy én hajoljak hozzá, így bizonyos szempontból engedélyt kérve. Nagy mosollyal az arcomon öleltem át a derekát, még ő arcát a vállamba fúrta.
- Mmm...barack. - motyogta, mélyet szippantva. Ó, tényleg. Hisz nem szedtem szagelnyomót, mióta eljöttünk. A reggeli adagnak meg, ugylátszik kezd elmenni a hatása. - Imádom a barackot! - engedett el mosolyogva. Imádni való ez a srác. Annyi szeretet van benne!
A fiúk hamar vissza értek, így elkezdtünk enni. Mike sorba adogadta nekem a pizza szeleteket, én pedig nem győztem magamba tömni őket. Végül a 6-odik után, teli hassal nekidőltem Mike vállának, aki csak kuncogva ölelt magához. Életemben nem ettem ennyit, mint most.
- Jól laktál? - kérdezte mosolyogva a színes hajú. Én csak hümmögve bólintottam, fejem a vállára fektetve. Most csapott meg igazán a fehély illata. Mélyet szippantottam, majd lassan lehunytam szemeim és élveztem az aromát. Sokáig ökörködtek a fiúk még én csak mosolyogva hallgattam őket, esetleg néha felkuncogtam. Már sötétedett, mikor a három fiú úgydöntött haza megy. Mike kikísérte őket, és hallottam ahogy kulcsra zárja az ajtót. Én mindaddig összeszedtem a tányérokat és beraktam a mosatlanba, majd megindultam a poharakétt is, de valaki megállított.
- Összepakolok én, te menj fel a szobádba és pihenj le. Holnap hosszú napunk lesz. - mondta, kedves mosollyal, arcomra simítva. Haja most ****halványkék volt és igazából csak most éreztem meg mennyire is elfáradtam. Bólintva indultam meg az emeletre, ahol be is bújtam a takaró alá. Túl kényelmes volt a kezeslábasom, ahhoz hogy átöltözzek. Az ablak bukóra volt megnyitva, így arcomat meg csapta néha a friss, hideg levegő. Most végre nyugodtan alhatok, nem attól félve, hogy majd benyit az egyik őr és felriaszt, csak úgy poénból, majd, ha jó kedve van, csak leönt egy pohár hideg vízzel. Mostmár nem érzetem rettegést. Minden olyan jó volt. Talán túl jó is...

Befejezve: 21.01.15.
Javítva: 21.02.01.
Publikálva: 21.06.03.

*Kíváncsiság
**Bizonytalanság
***Megbízhatóság
****Nyugodtság