A couple of Legends

23.

Egymásra néztünk barátommal. Nem várunk senkit. Charles felált az asztaltól hogy majd ő ajtót nyit. Nem telt el 2 perc és jött vissza.
 
-Camilla..téged keresnek – mutatott az ajtó fele amin Mick lépett be
-Ömm..szia Camilla...beszélhetnénk kicsit....négyszemközt? – láttam rajta hogy zavarba van
-Aha... – néztem rá mérgesen majd bementünk az egyik szobába
 
Próbáltam távolság tartó lenni Mickkel szemben hogy érezze hogy nem akarok tőle.
Láttam rajta hogy ő is nagyon  kellemetlenül érzi magát.
 
-Cam...én nem azért jöttem amire te gondolsz. Aznap este rájöttem hogy amit én érzek nem jelenti azt hogy te neked is viszonoznod kéne. Nem akarom hogy ez a barátságunkra menjen...de most ezt így eléggé fura, és nehéz kimondani...sajnálom nagyon.. – lehajtotta a fejét
-Ugyan Mick..én is túl reagáltam a dolgot. Sok volt ez így nekem, de nem haragszom rád...most már. – nevettem kínosan – Azt nem értettem benne hogy ha tudod hogy jól megvagyunk Charlessal....akkor...érted..
-Igen..igen...de rossz volt eljátszani a gondolattal hogy vele lesz közös gyereked, közös jövőd...nem pedig velem. Kicsi korunk óta erről álmodtam. De sikerült elfogadnom és feldolgoznom...
-Ajj ennek örülök. Nincs harag – mosolyogtam
-Nincs – mondta mosolyogva majd megölelt.
 
Ezek után elhagytuk a helységet és vissza mentünk a konyhába Charleshoz, aki hangosan nevetett és beszélt. Őszintén megmondom mikor még nem láttam azt hittem megbolondult...de mikor beléptünk a legfiatalabb Leclerc fiúval találtam szembe magam.
 
-Na..már szent a béke? – mosolygott Charles
-Igen – mondtuk együtt Mickkel
 
Arthur erre csak mosolygott. Tisztában vagyok vele hogy Arthur beszélt Mickkel. Ez innentől nem volt kérdés. De ezt nem tettem neki szóvá.
 
-Nincs kedvetek elmenni hajókázni? – vetette fel az ötletet Charles – Dél előtt szimulátorozunk, rendelünk kaját. Dél után meg hajózhatunk egyet.
-Okés, felőlem mehetünk. – mosolyogtam
-Igeen benne vagyok – mondta Arthur
-Hmm...hát jó – egyezett bele nehezen Mick is, de mind tudjuk hogy belül kicsattan az örömtől
 
Neki álltunk szimulátorozni. Meg később COD-oztunk is. Majd pedig ételt rendeltünk, mindenkinek igyekeztünk a kedvében járni. Most egy darabig nem jövünk vissza szóval jól kell laknunk. De persze viszünk magunkkal a vízre is szendvicset, illetve üdítőt. Ezeket én elkészítettem, amíg a fiúk játszottak, persze később én is csatlakoztam hozzájuk. Azért én is szeretek COD-ozni, és szoktam is. Ennek eredménye volt hogy elvertem a srácokat benne.
Már dél után van. Felvettük a fürdőruhánk, illetve én még vettem fölé ruhát is, a fiúk csak egy pólót. És elindultunk a hajóra. Imádom a vizet, kicsi korom óta, ezt Charles és Mick is tudja. Gondolom ezért jött az ötlet.
Gyönyörű időnk van. Hét ágra süt a nap, így ezt kihasználva azonnal kifeküdtem napozni. És a diúk is így tettek. Charles pedig beljebb vitt minket egy olyan helyre ahol tudunk fürdeni is.
 
-Naa gyere Camilla. Úgy is imádod a vizet – mondta Mick majd bele ugrott a vízbe
-Áhh inkább még napozom kicsit – mondtam majd feküdtem tovább
 
Ez a fiúknak nem tetszett, ezt onnan tudom mert válasz nem érkezett rá. Hirtelen körém gyűlt a három fiú, itt tudtam hogy baj lesz.
 
-Mi van? – kérdeztem őket kicsit ijedten
 
Nem mondtak semmit, csak megfogták a lábaim, illetve a kezeim és simán bele dobtak a vízbe.
 
-Na jólvan ám! – lettem mérges rájuk – Gyertek ide! – gyorsan vissza mentem a hajóra majd kergettem a fiúkat és megpróbáltam bele lökni őket is a vízbe
-Nemár! – kiabálta nevetve Charles, majd ismét bele lökött a vízbe
 
Ez után a kezét nyújtotta hogy kisegítsen a vízből. Csak én nem vagyok ilyen jószándékú, a bosszú pedig édes, ezért bele rántottam a vízbe.
 
-Hihii – nevettem
-Remélem büszke vagy magadra... – mondta Charles nevetve
-Igen, nagyon – mosolyogtam