14.

581 27 4
                                    

-Vietnámi GP-

Az időmérő nem sikerült a legjobban, sajnos szakadt az eső tehát ez sem könnyitette meg a helyzetem. Így az 5. rajtrácsról indulhatok.
A verseny napjára szerencsére teljesen megszáradt a pálya, és esőt se mutattak. A rajt előtt Mick még a boxba oda jött hozzám és sok sikert kívánt majd megölelt, én meg mindezt viszonoztam. Jól esett, így plusz energiával foglaltam el kiérdemelte helyem.
Az autóba mikor beültem lehunytam a szemem, és megpróbáltam úgymond átkapcsolni. Ez alatt annyit értek hogy kikapcsolni a magánéleti problémákat, és csak a versenyre koncentrálni. Ezt kis korom óta minden versenyen megteszem, de van amikor kicsit korábban, még a helyem elfoglalása előtt.
Lementek a csapatok a pályáról, majd elindult az első kör. Szépem melegítettem a gumikat, meg a szokásos tennivalókat elvégeztem.
Aztán indulthatott az igazi verseny. Azért azt meg kell hagyni, nagyon jól rajtoltam el, így már most a 3. helyen voltam. Kb 2-3 kör múlva kisebb konfliktusba keveredtem Max Verstappennel aki nem hagyta magát. Egy kemény csata vette kezdetét. Szépen körözgettük egymást  majd az egyik kanyar előtt elszállt a fékem. Épp előtte előztem ki Maxot így nem kis sebességgel csapódtam bele a falba, majd keresztbe fordultam a pályán. Majd hirtelen követett egy másik autó is ami oldaltól talált el. Ennyi amire emlékszem.

-Charles szemszöge-

-Hatalmas baleset, Camilla Russo és Max Verstappen  ütköztek! – kiabálta a hangosbemondó

Erre felkaptam a fejem.. piros zászló...mindenki vissza ment a boxba.
Az autóból kiszállva futkostam mint egy hülye, és kérdezem hogy mi történt, de senki nem mondott semmit.
Egymentő, majd azt követte még egy majd egy kis orvosi autó...
Hirtelen megérkezett Mick is.

-Mi van? – kérdezte aggódva
-Nem tudom – feleltem pánikolva

Megláttam Mattiat majd oda rohantam hozzá.

-Mi van? Kérdeztem könnyes szemekkel
-Jól van? – követett Mick

Mattia nem szolt semmit

-Mattia válaszolj – kezdtem el kiabálni.

Hirtelen egy mentő helikopter szállt le annál a bizonyos kanyarnál...elkezdtem sírni. Max jól van, mert látom ahogy az autója körül sétálgat. De Camillát nem lehet látni, mert egy lepedővel takarják.

-Oda megyek.. – indultam meg
-Charles nem.. – fogta meg a kezem Mattia – Camilla szíve megállt...az orvosok az életért küzdenek...
-Neemm...ez nem lehet igaz – rogytam össze a földön



A couple of LegendsWhere stories live. Discover now