A couple of Legends

6.

Másnap reggel a telefonom csörgésére keltem. Még eléggé korán volt, álltalában késbőbb kelek.
Ránéztem és Charles hívott

-Telefon beszélgetés Charlessal-
~Szia!
~Szia..te normális vagy? Hajnali 5 óra
~Tudom. De nem bánnám ha beengednél, mert még nincs valami meleg
~Most csak szórakozol, ugye?
~Nem, na gyere. Puszi!

Erre kinyomta a telefont. Őszinte leszek nem tudom hogy csak szórakozik, vagy komolyan gondolja, de végül is egy próbát megér. Így tehát elvánszorogtam az ajtóig, majd kinyitottam. Meglepetésemre tényleg ott állt Charles egy csomag csoki és egy csokor rózsa kíséretében.

-Szép reggelt hercegnő! – mosolygott rám, aki még fejben nem ezen a bolygón jár
-Szia...
-Meg kell jegyeznem hogy nagyon szexy a pizsid – nevetett a cuki, puha, meleg szőrös pizsimen ami nem mellesleg rózsaszín – Ezeket pedig azért kapod mert a tegnapi nem volt valami romantikus. Tehát lennél a barátnőm? – nyújtott felém egy ajándékot
-Természetes, köszi. Bár nem éppen egy váratlan vendég fogadására készültem – gúnyolódtam
-Okés, de ezt bent is megbeszélhetnénk.

Ez persze egy érthető célzás volt hogy engedjem be. Az egyetlen probléma az golt hogy tényleg nem álltam rá készen. Kócos a hajam, és az előbb említett pizsimbe vagyok. Hát ez épp nem a „pasizós szettem”

-Ha nem gond magamra kapok valami rendes ruhát, meg emberibbé teszem magam.
-Ugyan, futó cuccot vegyél. Jössz velem futni. Ilyenkor a legjobb, viszonylag kevesen vannak és nem minden második ember állít meg egy képre vagy fotóra

Őszintén megmondom hogy nem erre számítottam. Nagy nehezen előkotortam az edzős cuccom a bőröndömből amit a mai nap folyamán akartam kipakolni. Miközben én a ruháim után kutattam ez a csoda elkezdte megdézsmálni a csokim amit az előbb kaptam tőle. De nem zavartatta magát.
Össze kötöttem gyors a hajam és a futó cipőmmel a kezembe mentem oda hozzá.

-Készen vagyok. Mehetünk, még mielőtt felzabálod a csokim... – néztem rá megvető tekintettel
-Hihi – kuncogott kínosan

Elindultunk futni egy kisebb kört a tömb körül.
Egy résznél le kellett lépnünk a járdáról. Ahogy ugrottam le a bokám szinte teljesen magam alá fordult. Ennek hatására el is estem és lehorzsoltam a lábam, de mind ez eltörpült a bomkámhoz képest. Soha nem éreztem még ekkora fájdalmat.
Charles azonnal oda futott hozzám, nem láttam még ilyen ijedtnek.

-Minden oké? – guggolt le mellém a földre
-Nem – csuklott el a hangom, már-már sírtam a fájdalomtól
-Oké, beviszlek a kórházba!

Charles gondolkozás nélkül felemelt és gyors tempóba vitt a kórházba, ami szerencsére közel volt.


Kellemes Húsvétot minden kedves olvasónak!❤