A couple of Legends

4.

Reggel arra keltem, hogy valaki dörömbölt az ajtón. De nem szolidan, hanem mint aki szét akarja verni. Mit ne mondjak nem egy mesébe illő ébresztés volt.
Kimásztam az ágyból és ajtót nyitottam ennek a kedves és figyelmes embernek. Meglepetésemre Charles állt ott.

-Camilla te mi a francot csinálsz? Ha most nem jössz lekéssük a gépet! – akadt ki rám mikor meglátta hogy pizsamába vagyok
-Jó..csak nadrágot had vegyek Charles..egy pillanat

Berohantam és felkaptam egy nadrágot. Hát ilyen gyorsan se öltötem még fel. Gyorsan felkaptam egy pulcsit és magamhoz vettem a bőröndjeim majd szaladtam ki az ajtón.
Az épület előtt már a taxis eléggé türelmetlen volt. Hát nem csodálom, kicsit sokat várt rám mert már mindenki bent ült a saját kis taxijába, csak én és Charles hiányoztunk.
gyorsan bepattantunk majd a lehető leggyorsabban kiértünk a reptérre. Ahol a magángépünk már minket várt. Innentől egy nyugisabb út vette kezdetét. Csak kényelmesen hátra dőltünk és vártunk.

-Akkor ma találkozunk? – kezdett el velem beszélgetni Charles
-Igen. De előtte egy másik barátommal találkozom, mondtam már.
-Okés, majd írj ha végeztél és érted megyek. Aztán majd nálam filmezünk. Jó?
-Tökéletes! – mosolyodtam el

Ezek után még hosszasan beszélgettünk míg végül le nem szállt a gépünk. És nem sokkal később hogy beléptem a lakásomba üzenetet kaptam.

-Mick Schumacher-
Mick: Szia! Akkor most jó neked?
Camilla: Szia! Igen. Találkozzunk a kikötőnél.
Mick: Rendben.

Ledobtam a cuccaim és már mentem is a kikötőbe ami a lakásomtól kb 10 perc gyalog.
Mire oda értem Mick már ott volt.

-Szia! – ölelt meg Mick
-Szia! – öleltem meg én is – Miről akartál beszélni velem?
-Hát igazából sok mindenről...első sorban rólunk...
-Ezt hogy érted?
-Hát úgy érzem hogy egyre kevesebbet foglalkozol velem. Eddig edzeni is együtt jártunk, most meg bármikor amikor találkozni akarok „bocsi a Charlessal találkozom” vagy „bocsi, most a Ferrarinál vagyok”....
-Figyelj, te is tudod hogy ez már nem játék. Ez a Forma 1. Ha nem hozom az eredményeket akkor kész..ennyi volt
-Tudom, de néha ahelyett hogy a kis Charlessal találkoznál velem is eljöhetnél valahova...
-Istenem Mick...értem mi a bajod... te a mai napig a múltban élsz és nem tudod elfogani hogy csak barátok vagyunk. De ha ezt így folytatod...hát szomorú életed lesz... – akadtam ki
-Most csak szórakozol? – háborodott fel – Pont nem érdekel hogy mi van veled, barátok vagyunk és azt hittem hogy legalább ennyit jelentek neked, mivel együtt nőtünk fel.... De akkor nem is zavarlak tovább találkozz a kis Charlessal

Ezek után mérgesen elment... Én felhívtam Charles hogy jöjjön értem, az autóban meg mindent elmeséltem neki Mickről és a köztünk lévő kapcsolatról ami az évek alatt olyan szoros lett, mintha testvérek lennénk. Mindent tudunk a másikról.

-Hát szerintem ő még mindig érez irántad valamit – vonta meg a vállát Charles
-Hát de ezzel nem tudok mit csinálni...
-Én sem... Amúgy meg megérkeztünk. – mutatott a ház felé

A házban leültünk a kanapére, Charles bemutatott az anyukájának akivel eddig még nem volt szerencsém találkozni. Nem sokkal később egy magas, vöröses hajú fiú lépett ki az egyik szobából.