A couple of Legends

10.

Haza siettem és gyorsan össze pakoltam mindent amire szükségem lehet, mind ezt pedig villám tempóban tettem. Nem akartam hogy sokat várjon Charles.
Mire kiértem a ház lé Charles már ott várt a kocsijával. Oda futottam, bepakoltam a cuccaimat majd beszálltam.

-Wow te aztán gyors voltál – nevetett
-Tudom, direkt siettem – mosolyogtam

Elindultunk és az úton kedvenc számainkat énekelgettük. Hála az égnek az autón kívül ezt senki nem hallathatta mivel  a jármű hangszigetelése eléggé jó. Szentem ha hallották volna megmondták volna az emberek hogy bolondok vagyunk. De hát mi szeretjük ezt csinálni és élvezzük  ez a fontos.

-Itt is volnánk. Majd viszem a táskád! – fogta meg a kis tasimat
-Köszönöm – mondtam majd elindultam a ház fele

Ahogy rányitottam az ajtóra meg is torpantam mivel zárva volt. Charles észre vette, így elkezdett kutakodni a zsebeibe de az ajtó kulcsát sehol nem találta. Barátom úgy gondoltam felhívja öccsét aki kinyitja majd nekünk az ajtót. Pontosabban ez lett volna a terve, de nem vette fel.

-Na ez szuper..akkor  mehetünk hozzád...vagy várj – indult el a ház mögé – Gyere ide – kiabált nekem egy kis idő múlva
-Mi van? – futottam hátra én is
-Nézd – mutatott egy létrára
-Mit csinálja én azzal?

Erre Charles csak egy ablakra mutatott a nyitva volt. Így már nekem is leesett vogy Charles az ablakon keresztül szeretne bejutni a házba.
Megfogta a létrát és az ablak alá rakta, hála az égnek a létráról már viszonylag közel van az ablak így tényleg van esélyünk bemenni.

-Menj előre, én majd fogom a létrát – mutogatott

Így hát nem valami bátran de elindultam. Kicsit féltem hisz nem volt valami biztonságos, de tudtam hogy ha leesnék Charles elkap.
A létra tetejére felértem és elkezdtem nyújtózkodni hogy megfogtam az ablak párkányát ami sikerült is. Innentől már csak fel kellett húznom magam. Itt jöttek a nehézségek. Mikor benyúltam az ablakon éreztem hogy pont van alatta egy kis szekrény. Tehát ha bemásznék valószínűleg feldönteném ezzel pedig felriasztanék mindenkit, de nincs más választás. Így a lehető legóvatosabban átléptem a kis szekrényre, onnan pedig a földre. Kihajoltam az ablakon és integettem Charlesnak hogy jöhet. Ő is felmászott a létrára és megfogta az ablak párkányát a lábával meg fellökte a magánbejáratunk lépcsőjét, ezzel megakadályozva hogy váratlan személyek érkezzenek.
Charles mit sem tudva a kis komódról mászott be az ablakon emiatt pedig fel is borította azt. Barátom egyenesen rám esett a szekrénnyel együtt.
Nem meglepő módon mindenki felkelt aki a házban tartózkodott. Lehet még a szomszédok is hallották. Charles anyukája kirohant a szobájából és felkapcsolta a lámpát.

-Csókolom – nevettem kínosan
-Szio anyu – mormogta Charles aki még mindig rajtam feküdt

Ekkor érkezett meg Arthur.