A couple of Legends

7.

Meglepően kevesen voltak, így szinte azonnal sorra kerültem.
Elmondtam a doktornak hogy mi történt ő meg óvatosan elkezdte forgatni a lábfejem. Minden fordítás egy kés szúrás volt az én szemszögemből. Még a könny is kicsordult a szememből.

-Hát meg se kérdezem hogy fáj-e.. Szerintem meghúzódhatott, minden esetre menjenek be röntgenre is és utána jöjjenek vissza. – adott a kezünkbe egy papírt

Mi így is tettünk. Vissza is vittük a papírt. Az doktor pedig adott egy kenőcsöt illetve egy merevítőt.

-Ezzel a kenőccsel naponta 3x kell bekenni. A merevítő meg mindig legyen rajta. Én most bekenem magának és felrakom a merevítőt  tehát ma már csak 2x kell.
-Rendben – bólogattam – És ha szabad megkérdezem, jövő héten lesz egy versenyem. Forma 1 és fontos nekem. Arra már mehetek?
-Hát..rizikós. Szerintem egy próbát mindenképp megér! Ez betegenként változó.
-Rendben.

Ezt magamban egy igennek könyveltem el. Tehát jövő héten mindenképp megyek Bahrain-ba. 
Az orvos után elindultunk haza. Már én is a saját lábamon mentem, igaz bicegve és lassan, de Charles alkalmazkodott és megvárt.

-Gyere átt hozzánk ebédre. Nem akarom hogy egyedül egyél.
-Hát jó. – vontam meg a vállam

Charles elvitt az anyukájához autóval, amivel a házam közelében parkolt. Az anyukája mikor meglátta a lábam eléggé megijedt, de mikor elmondtam hogy semmi komoly megnyugodott.
Leültünk az asztalhoz, majd pár percre rá Arthur is jött. De nem egyedül.
Mögötte jött Mick is. Aki természetesen azonnal kiszúrt és mérgesen nézett rám. Ezek után csak azért is provokálni akartam, ezért elkezdtem ölelgetni Charlest. Szerintem neki is leesett hogy mit akarok ezért átkarolt és megfogta a kezem.

-Én úgy gondolom,  hogy ezt nem az asztalnál kell csinálni... – nézett ránk szúrós tekintettél Mick

Csak megvontuk a vállunk és neki álltunk enni. De a kezünket nem engedtük el. Amit Mick is nagyon jól látott.
Szerintem ha a szemmel gyilkolni lehetne, mi már halottak lennénk. Az ebéd végeztével ismét elkezdtem simogatni és ölelgetni barátom, ami látszóan még inkább nem tetszett Micknek. Arthur próbálta elcsalni az asztaltól  de szegénynek nem jött össze.

-Mick gyere már! – akadt ki végül a fiatalabbik Leclerc
-Mindjárt..csak még nézem a műsort – gúnyolódott
-Jaa tudom hogy érdekel. Meg azt is hogy féltékeny vagy! – fordítottam el a fejem az ellenkező irányba
-Teljes mértékben. Nem mintha hiányoznál. Nem tudom mit hiszel? Hogy nélküled megáll az élet? Mert ha igen nagyon el vagy tévedve
-Jajj ugyan Mick. Úgy ismerlek mint a tenyerem, még a gondolataid is tudom.
-Nem, kicsit sem ismersz. Én is azt hittem hogy ismerlek, de tévedtem. Nagyon elszállt veled a ló! – akadt ki
-Nem tehetek róla hogy született tehetség vagyok. – provokáltam szándékosan
-Srácok elég lesz! – ütött rá az asztalra Arthur
-Ugyan, csak most kezdtek bele lendülni! – néztem rá gúnyosan
-Fú de irritáló egy ember vagy, te azt el nem tudod hinni....
-Na jó ezt inkább nem hallgatom végig.. – ment be a szobájába a fiatalabbik Leclerc