A couple of Legends

22.

Az út közben nem igazán beszéltünk. Mind a ketten élvezzük az utat, szeretünk vezetni. Ezért ilyenkor inkább élünk a szenvedélyünknek. De a kezem mindig a váltón van, és az én kezemen pedig Charlesé. Igazából mióta együtt vagyunk ha megyünk valamerre így fogjuk. Most már megszokás, akkor csak szórakoztunk.
Leparkolt az étteremnél és elfoglaltuk az asztalunk. A kedvencünket kértük, Lasagne. Mondjuk minden esetre ironikus hogy Charlessal ennyi közös van bennünk. Az autó imádatunk, a kedvenc kajánk...hátigazából mondhatnám azt is hogy az egymásnak lettünk teremtve, és biztos vagyok benne hogy ezzel a kijelentésemmel nem hazudnék.
Megettük az ételt majd elmentünk egy jó kiadós sétára, a tengerparthoz. Imádok este fele ott sétálni, engem kikapcsol.
 
-Nem fáj a lábad ebbe a cipőbe? Tudom hogy szokott – kezdett el aggódni Charles
-Charles...nyugi, ha az ünnepségeken kibírom, itt is ki fogom. De nagyon aranyos vagy – nyugtattam gondoskodó barátom
-Hát te tudod – nézett a szemembe és magával szembe fordított
 
Ez volt az a pillanat amikor nem tudtam mit szeretne. Értetlenül néztem rá. Megfogta a kezem és random elkezdett táncolni velem. Igazából ezt ezek után se tudtam hova tenni. Aranyos volt tőle, meg nagyon romantikus, de hogy ez honnan jött neki...
 
-Charles...most mit csinálsz? – értetlenkedtem
-Táncolunk.. – mosolygott
-De ez honnan jött? – nevettem
-Nem tudom, random...Baj?
-Neem. Nem azért mondtam – mosolyogtam majd a mellkasához bújtam és csak élveztem
 
Percekig táncoltunk majd Charles közelebb húzott magához és megcsókolt.
 
-Na...menjünk? – kérdezte
-Miii ennyi volt? – néztem rá bociszemekkel
-Ajjj Camilla....olyan édes vagy – ismét közelebb húzott magához
 
Ezek után lassan elindultunk haza. De a házba eléggé későn értünk be így is, és fáradtak is voltunk. Ennek az eredménye volt hogy a kanpén aludtunk el.
Reggel mikor kinyitottam a szemem Charles láttam magam előtt aki még aludt. Nagyon édes volt ezért nem akartam felkelteni. A szemébe lógott néhány tincs, ezeket megigazítottam.
Egy jó 15-20 perc után Charles hirtelen kinyitotta a szemét. Mikor meglátott csak mosolygott. És elkezdett simogatni.
 
-Na hogy aludtál? – mosolygott rám
-Soha nem aludtam még jobban – mosolyogtam én is
-Tetszett a tegnap este?
-Igen, nem is tudtam hogy ilyen jól tudsz táncolni.
-Hát egy művészi lélek vagyok... – nevetett
-Az ám...na gyere te művészi lélek – nevettem és felkeltem az ágyról – Együnk valami reggelit.
 
Neki akartunk állni a reggelinek, mikor hirtelen valaki csengetett.