A couple of Legends

11.

-Mi történt?? – ekkor vett észre minket a földön – Halljátok....ezt azért nem itt kéne... – erre a kijelentésre mindenki elkezdett nevetni
-Csak zárva volt az ajtó, és hát nem be kellett jutnunk valahogy – magyarázta Charles
-Édes drága kisfiam...erre találták ki az ajtót... – magyarázta az anyukája
-Hát igen, de ha egyszer bezártátok – akadt ki Charles
-Én nem – mentegetőzött az anyukája

Ekkor Arthur elkezdett szép lassan be somfordálni a szobájába

-Arthur – kiabált utána a bátyja – Ha én elkaplak... – kezdett el felkeni a földről

Nagy nehezen én is felálltam és barátom egyből öccse után rohant aki már a szobájában volt zárt ajtóval. Persze ezt Charlest nem érdekelte és az ajtón keresztül veszekedett a fiatalabbal. Mit nem mondjak, jó példát mutat.
Én felállítottam a szekrényt amibe Charles anyukája is segített és innentől együtt néztük a fiúk civakodását.

-Kérsz egy pohár vizet? – fordult felém
-Igen, köszönöm

Ekkor Charles anyukája és én lesétáltunk a lépcsőn egyenesen a konyhába ahol ittunk egy pohár vizet. Közben megbeszéltük hogy vajon mikor fejezik be a fiúk a veszekedést illetve elmeséltem neki hogy milyen kalandokban volt részem.
Egy fél óra múlva mikor már nem hallottunk semmit felmentünk annak reményében hogy befejezték, de nem. Charles próbálta kinyitni a kulcsra zárt ajtót, de sajnos sikertelenül.

-Charles szeretlek, de ugye tudod hogy ez csak a filmekbe működik kulcs, és mindenféle felszerelés nélkül? – nevettem ki
-Hagyj dolgozni... – piszkálta tovább az egyik hajtűmmel
-Charles nem fogja megolvasztani a lézer szemed... a kis hajtű meg nem nyitja ki magától ha hiszed, ha nem. – röhögtem még mindig
-Bla..bla..bla majd ha kinyitom akkor csak lesegetsz...

Eközben Arthur végig idegesítette és hergelte bátyját tudván hogy nem foglya tudni kinyitni az ajtót így biztonságban  van. Illetve Charles nem egy haragtartó személy így reggel már nem fog haragudni.
Úgy gondoltam jobban teszem ha inkább elmegyek fürdeni, majd lefekszem. Így tehát elindultam a fürdő fele.
Bevittem magammal a telefonom is, ez egy átlagos szokásom. Szeretek zenét hallgatni közben illetve ha épp beszélgetek valakivel akkor sem kell félbe szakítanom hisz itt is tudjuk folytani. Így tehát elindítottam jelenlegi kedvenc számom és lefürödtem.
Utána csak egy köntöst vettem magamra, szeretem előtte lemosni a sminkem meg az arcápolási rutinom elvégezni és csak ezek után veszem fel a pizsit.
Egyszer csak csippent a telefonom, így ránéztem. Kaptam egy SMS-t de a szám ismeretlen volt. Megnyitottam és az üzenetben annyi állt hogy „Jól áll ez a köntös szivi...” elsőre kicsit be páráztam de rájöttem hogy csak Charles akar megszígatni. Emiatt kikiabáltam neki.

-Nem vagy vicces Charles...
-Miért is? Nem csináltam semmit – mondta ártatlanul
-Tessék? – akkor már a sírás határán voltam
-Mert mi van? – esett kétségbe
-Gyere be... – rogytam össze a földön

Ekkor befutott Charles és le guggolt mellém