A couple of Legends

20.

-Hogy? – kérdezte az ekkor már picit türelmetlen Charles
-Hát...csak ilyen régi dolgokon akadt fent. Tudod, amik már vagy 1000 éve voltak, de még nem tette magát túl rajta.. – mentettem a helyzetet – dee semmi komoly. Csak tudod kicsit nehéz úgy aludni hogy közbe össze vesztem vele.
-Jajj hát már azt hittem valami nagyobb baj van. – kapott a fejéhez
-Neem semmi komoly – nevettem és ettem tovább
 
Reggeli után leültünk filmezni picit. Ma este fele étterembe megyünk, így szerencsére nem kellett foglalkoznom az ebéddel. De ennek ellenére sem tudtam kikapcsolódni, hiszen kötelességemnek éreztem hogy elmondjam Charlesnak a történteket, ugyanakkor félek hogy ezzel az ő kedvét is elrontanám, amit meg véletlen se szerezném. De egy ilyen dolgot meg nem tarthatok magamba, szóval valakivel szeretném megbeszélni.
Ez esetben akire mindig számíthatok az Arthur...senki mással nem tudnám megbeszélni... Így irtam is neki, és azonnal jött is.
 
-Szia.. – köszöntem neki lehangoltan
-Szia, mi van? – kérdezte azonnal
-Hát a Mick olyanokat mondott nekem tegnap este, hogy nem bírom magamba tartani. Úgy gondoltam a legjobb ember akinek kiönthetem a szívem az te vagy...tekintve hogy a bátyádról is szó van...
-Miért, mi az? Már megint mit mondott?
-Hát...ami azt illeti azt mondta hogy még mindig szeret. De érted, én meg Charlest... Erre nem tudtam hogy és mit kéne reagálnunk így össze kaptunk picit...
-Ajj Camilla, ez esetben saját magadtól kell hogy várd a választ nem tőlem. Én max tanácaot/tippet adhatok. Az hogy mi a helyes, csak te tudhatod. Ha te úgy gondolod Charles az igazi, hát akkor. Ha meg ezt gondolod a Mickkel akkor miért vagy még itt?! Érted?
-Igen Arthur de te az én problémám nem érted... – csaptam a fejemhez – Egyiket sem akarom elveszíteni – gördült le egy könnycsepp az arcomon
-Ajj ki butuus, gyere menjünk el sétálni... – majd maga után húzott
 
Nagyon sokat beszélgettünk. Őszinte leszek soha nem gondoltam volna hogy Arthur ilyen éret. Azt hittem még nagyon kisfiú, de pozitívat csalódtam. Segített ráébreszteni arra hogy ne agyaljak rajta annyit. Ha rosszul érzem magam Charles mellett, akkor előbb vagy utóbb az úgyis a kapcsolatunk végét jeleni. Jelenleg nagyon jól megvagyunk, így nem lenne értelme szét csesznem.
A kb két órás sétánk után Arthur még haza kísért majd ment ő is haza. Mikor beléptem a házba meglepően csönd volt, szerintem Charles alszik. Elkezdtem körbejárni a házat, de nem kellett sokáig kutatnom, Charles ott aludt a kanapén. Pont volt egy kis hely mellette szóval gondoltam oda fekszem, majd elkezdtem játszani a hajával, mert azt tudom hogy nagyon szereti.
Ilyenkor a legédesebb, amikor nem szólogat be, csak alszik mint egy baba. Nagyon aranyos, és látszik rajta hogy fáradt. Mióta együtt vagyunk azon dolgozik hogy nekem jobb legyen, és hogy boldog legyek. Mindent megtesz értem, ezért pedig nagyon hálás vagyok. Nem tudnám nélküle elképzelni az életem...a jelenlegi legfontosabb személy számomra.
Charles hirtelen kinyitotta a szemét, látszott rajta hogy nem értette a helyzetet.
 
-Ohh Camilla te mikor értél haza? Nagyon sok ideje vársz? Sajnálom miét nem keltettél fel? – kezdett el picit pánikolni
-Charles, nyugi. Kb 2 perce értem csak haza. – nyugtattam
-Akkor jó, már azt hittem itt fekszel velem egy órája. Akkor készülődj, és megyünk étterembe...akármennyire is jó most így feküdni veled.. – mosolygott rám
-Hát akkor miért nem maradunk még egy picit? Nem sietünk sehova. – pusziltam meg
-Igaz...

Sziasztook. Bocsi hogy eddig nem volt rész. Hiába van online oktatás nagyon kevés időm van, illetve mostanában nagyon ötletem se volt. De most megpróbálok aktívabb lenni. Ne haragudjatok.❤