Hát Itt Voltál, Elizabet!

Hegek a kezeken

Hegek
Amióta itt vagyok, minden nap megjelenik egy heg a kezemen. Mintha egy vágás lett volna ott ami már össze forrt. Ilyesmi hegeket láttam a többi ittlévő emberen is, de egyszerűen nem merem újra megnézni.
Érzem, hogy meg kell néznem mégegyszer. Sőt rá szánom magam, most amíg világos van. Az egyik pont látszik a fényben. Oda megyek.
A kezein, 30 ilyen heg van, és a mellette fekvőén is. Ha már idáig eljöttem, megnézem a többit.

30-30 heg mindegyik kezén, és minden ötödikkel át van húzva az előző 4, mintha valamit számolnának vele. Én sem vagyok normális, hogy hullák kezein számolgatom a hegeket. Egy hete még azt számolgattam így, hogy a matek feladatban szereplő Peti hány almát osztott meg Zsófival. Furcsa, hogy mit ki nem hoz egy emberből a magány és a sötétség.
De hogy ne őrüljek meg, ki fogom találni, hogy hogyan juthatok ki innen. És utána járok, hogy a hegek a kezeken, miért jelennek meg, és hogy miért pont 30. Ha naponta jelennek meg, akkor ezek az emberek, egy teljes hónapot töltöttek itt halálukig. De élelem nélkül, hogy maradhattak életben? Egyszerűen lehetetlen... 3 napja vagyok itt, és úgy érzem, hogy éhen fogok halni. Szerencsére inni tudok a pocsolyákból, de nagyon éhes vagyok, és remélem, hogy nem kényszerülök arra, hogy a hullákból egyek. De szerintem, másképp ők sem élhették túl. Ha csak nem élelem van a zacskóban amit itthagyott az a valami. Holnap meg fogom nézni, de most jobban teszem ha inkább meghúzom magam, mert hallok egy furcsa hangot. Lehet, hogy vissza jött.

- Hegek? Egy teljes hónap? Pocsolya? Hulla evés? Basszus Liza mibe keveredtél... -csodálkozott el Napsugár.
- Ne aggódj, a naplónak valahogyan ki kellet onnan kerülnie, biztosan kijutott, és elmenekült a környékről. -Próbálta nyugtatni Viktória, de még ő maga sem hitt igazán abban, amit mondott.
- Bírod még? -Kérdezte Napsugár.
- Csak lapozz... -hangzott el az ideges válasz.