Hát Itt Voltál, Elizabet!

Most Fordulna Csak Minden Igazán Rosszra?

   Most lett a rosszból, elviselhetetlen

   Azt hiszem magamra haragíthattam a lényt. És mintha minden ellenem lenne, még pocsoját sem találok, hogy ihassak, ételt pedig nem ad a lény, viszont újabb és újabb bogarok jelennek meg. Szerintem pontosan rájuk akar engem kényszeríteni, azt akarja, hogy bogarat egyek a túléléshez...Ez a hely, eddig is szörnyű volt, de most úgy érzem, hogy ez már bizony csak rosszabb lesz... Valaki mentsen meg... Nem fog menni, nem tudok semmit sem tenni, semmit... 22 napja itt vagyok, senki sem segít, semmi nem történik, és ez az ijesztő és unalmas, de erős akarattal túlélhető hely, egyre csak élhetetlenebb lesz. Eddig a hőmérsékletet is szabályozhatta, mert nem éreztem, hogy fáznék, se azt, hogy melegem lenne, most viszont úgy érzem meg fagyok. Az ősz már a vége felé közelített mikor ide kerültem, tehát most odakint tél van. A lény tartott életben és viszonylag komfortosan, de most azt akarja, hogy szenvedjek, mivel kivívtam magamnak a bajt. A halálomat nem akarja, mert kellek neki, és már rég megölt volna ha azt akarná, vagy legalábbis hagyta volna, hogy meg tegyem én. Elegem van.. Éhen és szomjan tudnék halni, mindenem fáj, fázom és irtózom a bogaraktól.. Haza akarok menni végre... Valaki vigyen haza vagy öljön meg... Nem bírom tovább.. Anya, Apa gyertek értem kérle-~

-Ez mégis mi akart lenni? Mintha nem tudva volna befejezni a szót - Mutatott Napsugár a bejegyzés utolsó szavának, utolsó betűjének helyére, ahol már csak egy szimpla vonal állt - Ugye nem halt meg? - Folytatta, és kikerekedett könnyben úszó szemekkel nézett, a mellette ülő szintén síró lányra.
- Csak la-lapozz t-tovább.. - dadogda Viktória. Napsugár pedig nyomban lopozott is tovább, és megkönnyebbült, mikor meglátta a következő oldalon is Elizabet kézítását.