Hát Itt Voltál, Elizabet!

A 10. bejegyzés

Már teljesen kikészülök

   Már tíz nap eltelt. 10 kicseszett nap. A lény még mindig nem tett velem semmit, de valami terve van velem. A papa pontosan tudja, hogy itt vagyok, és azt is, hogy mi fog történni velem, mégsem tesz ellene semmit.
   Már semmi félelem sincs bennem, csak azt akarom, hogy vagy kijussak innen, vagy történjen aminek kell, vagy azt, hogy végre meghaljak, vagy bármi, csak ne kelljen tovább itt lennem.
   Az előbb megpróbáltam egy éles kaviccsal elvágni a nyakam, de nem tudtam, mintha valami nem engedné.
   Nem bírom már, kikészít ez a hely. Tudni akarom, hogy ez az egész miért van, hogy mi a terve velem, hogy miért élek még, hogy mik azok a dolgok amiket látok, vagy csak meg szeretnék halni. Ez a hely, tönkre tesz. Nem akarok tovább itt lenni. Rá fogok támadni a lényre, ahogy vissza tér.

-Uram Isten.. Szegény Liza! Kérlek Viktória, csak lapozzunk a végére, hátha ott lesz, hogy hol van most Liza.
-Nézd, én is sajnálom Lizát, én is mielőbb segíteni szeretnék, de ha ezt nem olvassuk végig, lehet, hogy nem fogunk érteni semmit a végéből, és ezek is mind lényeges információk, hiszen már tudjuk, hogy Károly bácsiban sem szabad megbíznunk, és lehet, hogy ez más valakiről is ki fog derülni. Olvasnunk kell. -Mondta minden meggyőző erejét bevetve Viktória, és tovább lapozott.