Hát Itt Voltál, Elizabet!

A 12. bejegyzés

Azt hiszem élnek a halottak

Tegnap a napló írása közben elájulhattam, mivel hirtelen abba maradt az írás én pedig semmire sem emlékszem.
Mindössze egy dolog ugrik be, hogy teljesen tisztán látok, mintha teljes fény lenne mindenhol, és az itteni hullákra emlékeztető figurák próbálnak felébreszteni. Egy különbség volt közöttük... Voltak szemeik. De. mire teljesen észhez tértem, csak azt vettem észre, hogy be csapódott a csapó ajtó és megszűnt a világosság. Jóllakottnak és hidratálnak érzem magam, és mintha teljesen ép lenne a mentalitásom. De különösen furcsa most a hely. Biztos vagyok benne, hogy a lény járt ide lenn, és csinált itt valamit. Nem tudom, hogy mit, de változtatott valamit. Áh ha lényeges lenne, úgyis rájönnék, nemde?
A jelenség következtében vissza tért a túlélési ösztönöm, de arról nem tettem le, hogy a lénnyel végezzek, vagy csak megsebesítsem.
Atya ég, az előző mondatom leírása után, mintha nyögdécselést hallottam volna. Lehet, hogy egy test próbál nekem jelezni? Ki kell derítenem.

-Lapozz, tudni akarom, hogy mi volt! - szólalt fel indulatosan Viktória, miközben a másik lány a lapokkal babrált.
-Jólvan, próbálom. - Mondta Napsugár, majd nagynehezen megtörtént a lapozás.