Hát Itt Voltál, Elizabet!

A Válaszok

Újabb látomást kaptam amint felébredtem:
   Mindenki körül vette a lányt, és ekkor felbukkant a gyermek apja is. Hallottam ahogy szólongatja a lányt: "Debóra! Debóra! Debórám, mi történt itt?". De Debóra nem válaszolt, csak gyermekét ölelgette. Az emberek viszont egyből üvöltözni kezdtek: "Boszorkány!", "Máglyára vele!" "Kössük fel!", "Pusztuljon a boszorkány!" és ezekhez hasonló mondatokból tört ki egy hatalmas hangzavar. Mindenki megindult a lány és a gyermek felé, de ott álló rémült apuka mit sem értve az egészből, karon fogta a lányt, és elfutottak. Menedéket kerestek, és találtak is. Egy a házuktól nem messze álló kútalapot ami még nem volt teljesen kiépítve, de volt lent egy létra. A fiú elvette feleségétől a gyermeket, és ezt mondta neki: "Kedvesem, mássz ide le, itt nem találnak rád, hetente hozok majd neked ételt, de nem járhatok ide sűrűn, hogy nehogy észre vegyenek! Vigyázz magadra! Találok megoldást csak tarts ki!".
   A lány lemászott és elvette onnan a létrát, fent pedig a fiú le takarta a gödör tetejét Nagyon bepánikolt, ideges lett, nem tudta mit tegyen. Valamennyi fény szűrődött be, mivel férje hagyott egy résnyi helyet, és elővett a zsebéből egy füzetet és egy tollat, és írni kezdett, hogy megnyugodjon. Itt mintha felgyorsult volna az idő, hosszasan azt láttam, ahogy a lány kiállhatatlanul szenved. Néma sikolyokot ejt, ha úgy érzi el telt egy nap akkor egy éles kövel strigulát húz a karjára, így számolva a napokat, láttam ahogy falnak rohan és fél reped a homloka, és ahogy mivel képtelen sötétben élni egy varázslatot vet be melynek során a szeme eltűnt de elkezdett tisztán látni a sötétben. A varázs erejével azt is elérte, hogy ne érezze a hőmérséklet változást, és azt is, hogy a veremben ne legyenek bogarak és ilyesmik. Komfortot próbált teremteni magának a szörnyű helyzetben. De azt nem tudta megoldani, hogy ne éhezzen, ne szomjazzon és arra sem volt varázsigéje, hogy eltűnjön a probléma.
   A férje minden héten meglátogatta, és zacskókban vitt neki ételt, ő pedig felosztotta ezeket napokra. Aztán pedig egyszer csak nem jött a férfi, Debóra éhezett, és arra kényszerült, hogy vissza engedje a bogarakat és azokon éljen amíg férje nem jön vissza.
Eközben falusiak mindent bevetettek, hogy kivégezzék Debórát. Elkapták a férjét és vallatni kezdték, ezért nem tudott elmenni a lányhoz. A fáról levágták a hintát, és egy hurkot kötöttek a köteléből, hogy majd erre akasszák fel a boszorkányt.
   Amint felfedezték a hollétét ügyködni kezdtek. Először csak kövekkel próbálták agyon dobni. Annyi követ zúdítottak rá amennyit csak tudták, de meghúzta magát és bár sok sérülést szenvedett, túlélte. Másnap benzint öntöttek a kútalapba ahol meghúzta magát, majd egy égő gyufát dobtak le. A lány sikítozott, testét több helyen is elérték a lángok, de szerencséjére nem jutott mindenhova a benzinből és nem volt lent éghető anyag, ezért nem égett el a tűzben, és a tűz is egy idő után kialudt. Majd jött a harmadik nap, mikor ugyanis vízzel töltötték fel a helyet, sokáig tartott mert vödörrel öntözték a vizet, de nagyon kitartóak voltak. A lány nem akart ártani senkinek, de védeni akarta az életét. Sajnálatos módon, be kellett vetnie ismét a varázslatot, mikor már éppen csak az arcát tudta kitartani a vízből, mert nem talált más megoldást. De nem az embereket bántotta, szimplán csak egy ugyan ilyen 'energia bombát' zúdított be a verem mélyébe, hogy a kikeményített részek betörjenek, és a föld felszívja a vizet.
   Konkrétan ugyan azokat éltem át idelennt mint Debóra, és most már teljesen biztos vagyok abban is, hogy az a fiú a papám fiatalon, Debóra pedig a mamám. Most már azt is értem, hogy mit jelenthetett az álmom, és tudom, hogy mi miért történt itt. Már csak néhány kérdés van amire választ kell kapjak. És holnap, a 30. napon meg is lesznek, ebben biztos vagyok.