Hát Itt Voltál, Elizabet!

A Vég Kezdete

28. heg azaz 28. nap

Már négy hete vagyok ide lent. Apropó hetek, ma vajon el jön ismét a papa? Vagy ma is valami szörnyűség történik velem mint az elmúlt 3 napban?
Kérdések kérdések hátán, válasz pedig alig. Már semmit sem szeretnék, csak válaszokat kapni arra, hogy mi ez az egész.

El telt egy kis idő az előző pár gondolat óta, de úgy hallom itt van papa és a lény is. Nem nagyon volt kivehető a beszélgetés, de mintha papa szájából el hangzott volna, hogy "Ha úgy érzed, hogy alkalmas rá, akkor itt az idő". Kíváncsi leszek mi sül ki ebből. Nyitódik a csapó ajtó, valószínűleg a lény az, majd leírom, hogy mi történt, ha elment.

Alig tudom felfogni ezt az egészet. A sarokban kuporogtam, a lény szépen lassan megközelített, én pedig ledermedtem. Mikor ide ért, az arcomra helyezte a kezét, és ismét a látomás szerű helyre kerültem. A korábban látott gyönyörű, fiatal lány keze volt az arcomon, aztán szép lassan elhátrált. Majd egy csodaszép párt láttam. Szinte már éreztem a köztük lévő erős érzelmeket. Láttam, ahogy egymásba szeretnek, láttam ahogy a fiú megkéri a lány kezét annál a bizonyos hintánál, láttam az esküvőjüket, láttam mikor először vették kezükbe a kisfiukat, ahogy meg tanították járni, majd ahogy őt is rá ültették a hintára. Láttam rengeteg gyönyörű pillanatot az életükből, miközben gyermekük növekedett. Már éppen kezdtem kicsit felderülni, és élvezni az idilli képeket körülöttem, de minden rosszra fordult. A kisfiúról kiderült, hogy szív betegsége van, és egy nap, játék közben egyszerűen össze esett. Az apuka nem volt otthon, a lány pedig nem tudta mi tévő legyen, felvette gyermekét, és bekopogott szinte minden szomszédhoz segítséget kérni, de mindenki elküldte, mert bolondnak nézték, hogy egy halott gyermekkel rohangál. Bárhogy könyörgött, bármit tett, senki nem segített. Már alig kapott szinte levegőt a sírástól. Mivel már sehová sem mehetett, elment a fához ahol minden elkezdődött, kisfiával a karjában a földre omolott, és egyszercsak elkezdett mormolni valamit egy nyelven amit nem értettem, de ismerős volt. Csak mondta, mondta és mondta egyre hangosabban. Erre már a falusiak is felfigyeltek, de nem érdekelte. Tekintete teljesen elborult akárcsak az ég, kezét gyermeke mellkasára helyezte, majd kissé elemelkedtek a földtől. Elkezdett fújni a szél is. Majd mintha egy villám csapott volna a kisfiúba, egy hatalmas villanás következtében, vissza estek a földre, zuhogni kezdett az eső és a fiú felébredt. Aztán mintha a lány egyenesen a szemembe nézett volna, és ezt mondta "ez itt a vég kezdete". Majd a látomás véget ért. A lény egy hatalmas lendülettel távozott. Én pedig most megpróbálom feldolgozni amit láttam.

- Mi a... - akadt el a szó Napsugárban - inkább csak lapozzunk.
Majd át tértek a következő oldalra.