Hát Itt Voltál, Elizabet!

Előzmények

Csapdába estem
Az éjjel különös álmom volt. A szüleimmel álmodtam. Apa azt mondta, hogy sajnálja, hogy az aki őt felnevelte, nem engedte, hogy felnevelhesse a saját gyermekét. Az álom elég valóságosnak tűnt, és ijedtemben elég furcsán raktam össze magamban a dolgokat és felriadtam.
Reggel az álom hatása alatt állva a papára rontottam. Elmeséltem neki sírva azt amit álmodtam és meggyanúsítottam azzal, hogy ő tehet anya és apa haláláról. Arra gondoltam, hogy az aznap történt érdekes dolgok ez miatt lehettek.
Papa nem akarta elhinni, hogy azok után hogy majdnem 11 éve ő nevel, ilyen dolgokat képzelek el róla. De nem védekezett semmivel. Mintha valaki nem engedné, hogy őszintén mesélje el, hogy mi volt. Ezt abból a félbe hagyott mondatából gondolom amit így kezdett: ,,Szerinted csak én...". Ezután elfordítva a fejét, legyintett egyet és kiment az ajtón.
Nagyon zaklatott voltam és nem tudtam, hogy mit miért csinálok. Felvettem egy kabátot és elindultam a kert végéhez. Mintha teljesen elborult volna az agyam, futni kezdtem. És akkor megláttam. Megláttam a kisházat. Eszembe jutott, hogy ez az a hely amit papa annyira tiltott. Úgy éreztem, nagyon nagy dacolás lenne az ha bemennék. Bementem, nem gondolva arra, hogy lehet, hogy nem véletlen tilos ide jönnöm.
Amint beléptem meglepően nagy csend lett a fejemben, és körülöttem is. A kisház teljesen üres volt. S a nagy csendet, egy hirtelen szél suhanás, és egy nyikorgás törte meg. Az ajtó volt az, gondoltam a szél csaphatta be. Tovább léptem pár lépést, és újabb nyikorgásra lettem figyelmes. De ez máshonnan jött. Mire realizálhattam volna a helyzetet, megnyílt a lábam alatt a talaj, és zuhanni kezdtem. Amint leérkeztem, nem tudtam semmi másra gondolni, csak arra, hogy a hülyeségem miatt csapdába estem.
Sírni és üvöltözni kezdtem, majd megláttam ezt a naplót, és mellette egy tollat a földön, írni kezdtem a nap épphogy beszűrődő fénye mellett, gondolván, így talán nem őrülök meg.

-Te jó ég talán még most is ott van!- mondta Napsugár kissé remegő hangon. -Oda kell mennünk Viktória! Liza biztosan ott lesz még, hisz, nem hinném, hogy ki tudott volna jönni a csapdából.
-Napsugár, gondolkozz már egy kicsit! -Förmedt rá Viktória.- ha lent lenne, akkor nem lehetne itt a naplója. Hogy máshogy került volna ide?
- Igazad van, akkor folytassuk az olvasást.- mondta, miközben már lapozta is tovább a naplót.