Hát Itt Voltál, Elizabet!

A 30. Nap

   A két lány megdöbbenve olvasta végig ezt az eddigieknél hosszabb bejegyzést, de ami mégjobban megdöbbentette őket az az, hogy nem, hogy nincs több bejegyzés, több oldal sincs a naplóban.
- Szerinted azért nem írt, mert nincs több oldal vagy kijutott onnan? - Tette fel a kérdést Viktória, Napsugár pedig erre összesen egy vállvonással reagált, mivel teljesen le volt sokkolva. Értetlenül néztek fel a lapok közül, majd Napsugár észre vett valamit.
- Hé Viki nézd! - kiáltott fel, és közben egy kiszakadt lapra mutatott a szoba közepén.
- Gyorsan! Olvassuk el! - érkezett a válasz, és már rohantak is. Két oldalról fogták a lapot és együtt olvasták. Észre vették, hogy ez a 16. bejegyzés, ami ki volt tépve. Nem volt hosszú, de csak ennyit olvastak el belőle: "Ma egy nagy felfedezést tettem. A lény úgy is képes dolgokat láttatni velem, ha csak megérintek valamit amit ő is megéritett előtte", mivel mikor ennek a sornak a végére értek, hangot hallottak a szekrény felől. Valahogy így tudták elképzelni a naplóban leírt "khh" hangot is, amit elvileg a lény adott ki. A szekrény mögül ekkor megláttak egy ember alakú árnyékot, ami olyan magas volt mint Liza.
- Hát itt voltál Elizabett! - kiáltott fel örömteli hangon Viktória, és a két lány elindult a lappal a kezükben a Liza szerű árnyék felé, de a szoba elmosódott körülöttük. Ők is egy látomásba kerültek. Legelőször azt a látomást látták, amit Liza utoljára: Debóra megtört. A földre roskadt és egy újabb mormolással, mintha saját magára egy átkot idézne, egy test nélküli, fekete, félig folyékony állagú valami közelítette meg a csont sovány, sebekkel teli, szem nélküli gyenge nőt. Ez a valami felkúszott a karján és belé szivárgott a sebein keresztül. Ekkor a lányon a bőr elkezdett a csontjaihoz húzódni és besötétedni, mintha ráégett volna, és a szívénél egy lyuk keletkezett és ez a fekete valami rátekeredett. Debóra ekkor alakult át a veremben élő lénnyé. Ezek után a látomás különböző embereket mutatott akik a verembe kerültek, átélték a 30 napos szenvedést, de a 30. napon az átváltozást nem tudták végre hajtani, mert túl gyengék voltak vagy nem volt meg a kapcsolat. Volt ott férfi, nő, idős, fiatal, de senkinek sem sikerült. Mindenki csak szenvedett, megőrült, vagy amint nem volt már rajta a hely mágikus védelme öngyilkos lett. A lény mindezek után csak kiemelte a lelküket a testekből. A testek a hely védelme miatt, nem indultak bomlásnak, a lelkeket pedig a lény nem engedte szabadon. A lányoknak feltűnt, hogy néhány ismerős arcot is láttak. Később észre vették, hogy Liza anyukája is élt odalent. Ebből már azt a következtetést is levették, hogy Liza szüleinek halála megrendezett volt. Liza előtt mindössze ennyi volt a látomás, de ezen információ tudatában megtört. Tudta, hogy mi vár rá. A lányok előtt tovább folytatódott a látomás. Látták ahogy a barátnőjük a gödörbe esik, és korántsem volt olyan nyugodt mint azt a naplójából megítélték. Kétségbe volt esve végig, szenvedett, erőtlen volt. A napjai sírással, sikítozással, saját hajának tépkedésével, köröm rágással a falak püfölésével és fél-alá járkálással telek. Minden heg megjelenése fájt neki, szenvedett tőlük. Nagyon félt, az éjszakák nem teltek alvással, csak akkor pihent, ha elájult, ami igen gyakran előfordult. Iszonyatosan vékony volt, csoda, hogy egyben maradt egyáltalán. Mikor a pocsolyákból ivott és bogarakat evett mindig sírt és öklendezett. Mikor a lény lent volt, ő a sarokban remegett és sírt. És mikor a szemei elvesztését realizálta, szinte megőrült. Az a szenvedés amit végig néztek, rá ébresztette őket, hogy hülyék voltak, hogy azt hitték, hogy ezt fel lehetett ennyire könnyen dolgoznia bárkinek is. Bele sem mertek gondolni, hogy mi lett volna ha nekik kell átélniük. Liza a földre térdelt, a hegei friss sebekké változtak a lény pedig előtte állt. Ekkor a lényből a feketeség elkezdett Lizába vándorolni a sebein keresztül. A lényből egy gyönyörű fiatal lány lett, vissza változott Debórává és bűvös erővel kiemelkedett arról a szörnyű helyről, magára hagyva az ártatlan lányt akit épp felemészt a sötétség. Ekkor a látomás megszakadt, és a lányok elé lépett az árnyék gazdája: Elizabet, a faház alatt élő szinte csak csontokból, hajból és egy fekete ismeretlen dologból, pontosabban magából a sötétségből álló lény, aki új testet keres Debóra átkának, és többé nem ismeri a szeretet fogalmát.