Már egy hete odalent

89 9 0
                                    

Már egy hete itt vagyok

   Már egy hete nincs kiút... A lény nem jelentkezik, de valahogy érzem, hogy hamarosan eljön.
   A mai hegem, kicsit nagyobb mint a többi, és kiélesedett már szinte teljesen a látásom a sötétben. Úgy érzem, hogy ez egy sors fordító nap lehet, bár nem tudom, miért érzem ezt.
   Igazából még mindig nem tudom felfogni, hogy ennyire természetesnek veszem a hegeket, hogy képes vagyok megenni és meginni minden fogyaszthatónak tűnő dolgot, hogy képes vagyok leírni naponta gondolataim, hogy ne golyózzak be. És azt sem tudom felfogni, hogy még mindig élek.
   Hangokat hallok, lehet, hogy képzelődöm, de az is lehet, hogy ő az, mindenesetre meghúzom magam, és majd folytatom az írást.

-Hogyhogy csak ennyi? Miért nem folytatta? -tette fel aggodalmasan a kérdést Viktória.
Napsugár nem válaszolt, csak tovább lapozott, mintha tudta volna, hogy ez csak a következő oldalon fog majd folytatódni.

Hát Itt Voltál, Elizabet! Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon