Hát Itt Voltál, Elizabet!

A Víz

  Ez történt ma...

A napnak hamarosan vége, és már nagyon fogy az erőm, de leírom a nap folyamán történt felfoghatatlan dolgokat. Nem tudom, hogy valaha valaki elolvasse-e majd ezt, de nekem segít feldolgozni, és elhiszem, hogy nem őrültem meg.
   A kövek teljesen kiütöttek tegnap, elájultam, és arra ébredtem csak fel, hogy a 27. heg már a karomon van, és olyan mintha vízben feküdnék. A teljesen száraz ruhámon éreztem, hogy olyan mintha vizes lenne. Felkeltem, lábra álltam, de nem láttam semmit. A lábamon viszont végig olyan érzésem volt mintha egy folyamatosan emelkedő vízben állnék, és a tömeg zaját is hallottam. A szokásos dolgokat üvöltötték és a nyíláson mintha vizet öntöztek volna befelé hatalmas edényekből. Viszonylag sok idő elteltével már a hasamnál is éreztem a vizet. Sokkal később pedig elemelkedtem a talajtól, mert fulldokolni kezdtem, és nem létező víz megtartott. Egy ideig úgy gondoltam, hogy ez még jó is lehet, ha elég "vizet" öntöznek, akkor feljutok a csapóajtóig, és kijuthatok. De ahhoz még igen csak sok idő kellett.
   Az időérzékelésemet elvesztettem, de már éjjel lehetett mikor felértem. Egész eddig szörnyen szenvedtem, de végre láttam magam előtt a kiutat. Viszont mikor felakartam kapaszkodni hirtelen bezárult az ajtó, és már szinte csak a számat tudtam kilógatni a vízből, hogy ne fulladjak meg, de nem adtam fel, kiabálni kezdtem. Rá jöttem, hogy felesleges erőfeszítés, hiszen senki sem hall, de aztán a víz elkezdett apadni, szerencsére gyorsabban mint ahogy feltöltődött. És most itt vagyok.
   Azthiszem aludnom kell egy kicsit. Éhezem, és ki tudja, hogy mi lesz a holnapi kínzás, ki kell pihennem magam.

- Én.. Én.. Én annyira sajnálom... Nem tudom még elképzeni sem, hogy hogyan bírhatja ezt ki, plána ekkora higgadtsággal - Szólalt meg Napsugár.
- Szerinted higgadt? - Húzta fel magát ezen Viktória - Azt hiszed, hogy le fogja írni, hogy konkrétan mit érez? Szerinted nem sír, nem szenved, nem üvölt és érzi azt hogy feladja? Napsugár, Liza még saját maga előtt is erősnek akar tűnni, ez segít neki. De felfogod Te egyáltalán azt amit Ő leír? Soha nem lesz már ugyan az aki volt, ez egy örök trauma marad neki. Inkább csak lapozzunk, hamarosan a végére érünk, és kiderül, hogy hol van.
Napsugár lesütötte a szemét, elszégyellte magát, majd némán, Viktóriára egy szempillantást sem vetve, lapozott egyet.