Hát Itt Voltál, Elizabet!

Összességében

Vegyük csak át mi is a helyzet

Szóval itt vagyok, egy kisház alatti üregben. Szem nélküli, heges testek vannak körülöttem (akiknek a lelke valahol máshol él). Nekem sincsen szemem, és van 19 hegem. Egy naplóba írok, hogy ne veszítsem el a fejem. Egy undorító lénynek vannak velem tervei, és erről a papám is tud aki 11 éve nevel, mégsem tesz ellene semmit. Azt tudom, hogy elvileg hetente látogatja, mivel elhangzott egy beszélgetésben, de valószínűleg a második találkozóról lemaradtam. Ha 19 heg van rajtam akkor holnap után lesz a következő, melynek során kiderülhet valami. Tudom a lényről, hogy egyszer ember lehetett, és valószínűleg a papámmal kapcsolata volt. Van egy gyenge pontja vagy egy képessége (de még nem derült ki, hogy ez melyik kategóriába tartozik). Azt is tudom, hogy lényegében meg fogok őrülni idelent, sőt már valószínűleg meg is őrültem. És tudom, hogy rengeteg sok homályos és átláthatatlan kérdés van a dologban, de azt is tudom még, hogy erősnek kell lennem, és ki kell jutnom innen. Fontos tény az is, hogy valószínűleg ezen kívül már csak 10 napom maradt, és már ígyis alig élek. Ha kapcsolatba kerülök a lénnyel, újra láthatom azokat a dolgokat, és lehet, hogy mindent is elárulna róla amit tudnom kell. Lehet, hogy már felejtettem is el dolgokat amiket tudnom kéne. Ahj annyira nehéz... Mintha az agyam már alig akarna működni. A napjaim kuporgással és gondolkodással telnek. Nem tudom, azt sem, hogy milyen nap van, vagy hogy a hónap hányadik napja van, egyáltalán november van még? Nem hiszem. Hagyom inkább ezt a gondolkodás dolgot, megpróbálok erőt gyűjteni a kijutáshoz, vagy ahhoz, hogy megtámadjam újra a lényt. De az is lehet, hogy megvárom vele a találkozójukat, hátha több "fegyverem" lesz ellene.

- Hogyan lehet Liza ennyire bátor? Hogyan? - Csodálkozott el Viktória, könnyes szemekkel.
- Nem tudom, de nagyon büszke vagyok rá. - Mondta barátnője, elcsukló hanggal, majd lapozott egyet a naplóban.