Hát Itt Voltál, Elizabet!

Az olvashatalan betűk magyarázata

Ami tegnap történt le vett a lábamról

   Vissza olvasva a tegnapi írásom, még én magam sem tudom elolvasni, annyira az események hatása alá kerültem. Olyan dolgot tudtam meg amit jobb lenne elfelejteni, de ezt lehetetlen.
   A papa volt az, és ismeri a lényt, minden héten meglátogatja. A lény őt várta tegnap előtt annyira, de ő nem jött, mivel engem keresett. Én torkom szakadtából kiabáltam, de valamiért nem hallott meg.
    Emlékszem, ez a beszélgetés zajlott le köztük: ,,Sajnálom, hogy nem jöttem kedvesem, csak az unokámat kerestem, már egy hete eltűnt" és a lény erre mintha válaszolt volna ,,khh" hangot adott ki, a papa pedig elhalkult, majd egy kis csend után a papa azt kérdezte, ,,Szerinted ő alkalmas rá?", és ismét jött a hang, aztán pedig a csend, majd papa elment.
    Ma pedig ismét lejött a lény, és újabb látomásszerű dolgot láttam, ahol a lány egy sötét helyen ül, és sír, és kivehetetlen volt, hogy mit, de üvöltöttek körülötte az emberek.
   Azthiszem ezek emlékek a lény életéből.

-Ez egyre értelmetlenebb lesz. Mi a fene történik itt? Lapozz már basszus. Napsugár. -Türelmetlenkedett Viktória.
-Jólvan, jólvan, nyugalom. -Hangzott el a válasz, és a lapok összesúrlódó hangja ahogy a lány lapozni kezdett.