Hát Itt Voltál, Elizabet!

Hatodik bejegyzés

Már mindent értek
Azt hiszem már mindent értek... Az az este, a szüleim eltűnése, papa furcsa viselkedése aznap este. Egyszerűen minden egybe vág. Papa tudja, hogy mi ez ami itt folyik, hisz biztosan ezért tiltott el a háztól. És szerintem ez az ízé ölte meg a szüleimet. És papa ezt tudta, és azt is, hogy erre készül. Biztosan csak megállítani akarta. Az a furcsa mosoly az arcán, mikor meglátta anyut aznap este, szinte biztos, hogy a kétségbeesés miatt fagyott az arcára. És miért mondta azt, hogy ,,Nem tudhatod...".Már azt is értem, hogy miért tűnt el arra a pár órára.
Én már értek szinte mindent, csak azt nem, hogy papa ha tudott ennek a lénynek a létezéséről, akkor miért nem ölte meg. És azt sem értem még, hogy mit jelent az álom ami miatt ide kerültem.
A lény már második napja nem tér vissza. Lehet, hogy el kéne kezdenem kiutat keresni.
Nagyon rossz ide lent, folyton gondolkozom, azon, hogy mi miért volt, hogy mi ez a lény és, hogy hogyan juthatok ki innen élve. Kiabálni nem merek, kimászni lehetetlen, és repülni sem tudok. Nem akarok erre gondolni, nem akarok gyengének tűnni önmagam előtt, egyszerűen nem akarom hagyni, hogy eluralkodjon rajtam a félelem. Ki fogok készülni, és szerintem pont ezt akarja.

- Így már tényleg tejesen érthető minden. -jegyezte meg Viktória.
- Igen, a válaszok egy része már megvan, csak találjuk meg a Lizát is.