Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Clint óvatosan a hátamra tette a kezét és bíztatóan ott tartotta. Zúgott a fejem, mintha kalapáccsal ütötték volna. Banner ahogy levette tőlem a vért egy apró vattakorongot szorított a bőrömhöz aztán leragasztotta. Rettenetes émelygés tört rám ahogy lehuppantam a vizsgálóasztalról, így gyorsan megkapaszkodtam Barton karjában.
- Szeded a vitaminokat amiket mondtam? -tolta fel a szemüvegét az orrán a doki.
- Igen -nyögtem esetlenül, de még mindig figyelt. - Oké néha elfelejtettem, de mentségemre legyen rengeteg dolgom volt! - próbáltam érvelni.
- Maya nem véletlen jössz ide minden héten. A tested nem reagált eddig jól semmilyen kezelésre sem, nem látod, de belülről ölöd meg magad.
- Kösz, hogy emlékeztetsz rá, majd ráragasztok egy papírt a homlokomra amire fel lesz írva - próbáltam humorizálni, de rájöttem, hogy inkább gúnyos voltam mint sem vicces. -Bocsánat, te csak segíteni akarsz.
- Bruce van még valami esetleg? Tényleg nem akarlak sürgetni, de ha tovább tartom szerintem elhányja magát - szólt közbe Clint és még jobban a derekamra szorított, hogy talpon tudjak maradni.
- Csak szedd a gyógyszereket! - pillantott rám aggódva.
Aprókat bólintottam miközben felnéztem az íjjászra, hogy indulhatunk. Nem akartam teher lenni senki számára sem, sőt ahol tudtam próbáltam segíteni mégha arról a dilis Lokiról is van szó. Dilisnek dilis, viszont pont ezért jöttetünk ki olyan jól már akkor amikor Thor lehozta a Földre. Komor volt, ijesztő és rettentő hideget árasztott magából. Ami tetszett. Ott legyeskedtem körülötte egész álló nap, pont ezért gondolták a csapat tagjai, hogy vigyázzak rá egy kicsit amíg ők elintéznek ezt-azt. Először féltettek, hogy művelne velem valamit esetleg megölne aztán rájöttek, hogy Lokit csak idegesíteni tudom az állandó pattogásommal, ezért is csapta rám az ajtót és ki sem jött a szobájából. Ez neki is jó volt, mert nem hallgatott engem tovább, nekem is, mert nem kellett figyelnem rá.
- Hogy vagy Amaya? - futott velünk össze Wanda a folyosón, miközben én még mindig ott lógtam Clint oldalán.
- Nem éppen a legjobban - eresztettem meg egy halvány mosolyt. - De jobban leszek - akadt össze a nyelvem a végére és csuklott előre a fejem.
- Várj, segítek - sietett gyorsan a lány Clint segítségére és a másik oldalról karolt át.
Így tántorogtunk el a szobámig ahol lefektettek az ágyamba és a nyakamig húzták a pihepuha takarómat. Nem voltam lázas, nem fájt a torkom mégis becsavartak mindenféle plédbe és babusgattak, mintha gyerek lennék nem pedig felnőtt. Igazából jól esett a törődés, már nem is tudom mikor foglalkozott velem valaki vagy kérdezték meg hogyan érzem magam. Magamra hagytak a szobában Clint viszont visszafordult, hogy emlékeztessen a gyógyszerekre. Fancsali képpel hesegettel el és csuktam be szemeimet. Pihenni akartam, mert majd szétcsattant a fejem.
