Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Belekortyoltál a csészében lévő kávéba, miközben érezted Emma tekintetét magadon aki feszengve dobolt ujjaival a bárpulton.
- Ez isteni Em! - nyalod meg a szád szélét, miután letetted a csészét. - Amúgy is imádom a mentás dolgokat, de ilyet még sohasem kóstoltam - mosolyogsz rá a nőre akinek hatalmas, boszorkányzöld szemei csillogása telnek meg.
- Mostmár biztos vagyok benne, hogy jó lesz - kacag és leül melléd az üres kávézóba. - Mennyi ideig güriztem ezért, hogy saját boltot nyithassak - ábrándozik a régmúlton.
- És én büszkék vagyok rád, mert kitartottál álmaid mellett - veregeted meg finoman a vállát. - Mikor nyitsz?
- Holnapután. Addig is alkalmazottakat keresek.
- Jövök én is - nyújtózol a széken, mire Emma megdöbbenve kapja feléd a fejt.
- Hogy mi?! - kérdi fennhangon ami eléggé bántja a füledet, de megtűröd magad mellett, mert ő a barátnőd akire bármikor számíthatsz.
- Nyár van, eddig nem jelentkeztem munkára és nem szeretnék megint könyveket pakolászni egész álló nap - forgatod meg unottan a szemeidet.
- De hát azt mondtad, hogy egyre jobban kezdetek jóban lenni - pillog hatalmasokat melletted a fekete hajú.
- Ez Strangere vonatkozott csak, Wong a nagybátyám és nem merek vele feleselni, mert még a végén bedug egy apácaszállóba - fújtatod játékosan, Em csak nevet.
- Ezek után meglehet, hogy tényleg megteszi - hallatszódik mögüled egy mély hang mire fáradtan felsóhajtasz, majd féloldalas felé fordulsz.
- Mit keresel itt? - jelenik meg egy félmosoly ajakidon és a köpenyét figyeled, ami saját magától akasztódik föl a fogasra.
- Először is, szia Emma - int a lánynak vigyorogva, mire a barátnőd ugyanolyan vigyorral integet neki - másodszor, beszélnünk kéne - vált komolyabb hangszínre nálad.
- Megyek, megnézem a mikor viszik a szemetet - hagyja el a kávézót Em és az ajtónál lévő csengő hangja ráz ki a némaságból.
- Portállal jöttél - mondod és magad mellé inted.
- Mivelhogy elég messze mentél és nem volt kedvem gyalogolni ez volt a legkézenfekvőbb megoldás - rántja meg a vállait. - Komolyan, otthon is ihattál volna ilyen kávét - dünnyögi unottan. Fancsali képpel válaszolsz neki.
- Csak tudod nekem vannak barátaim akiket időnként támogatni kell - válaszolod flegmán. - Miről lenne szó? - piszkálgatod a csésze szélét.
- Wong megkérte Chiyo kezét aki igent mondott - jelenti ki és utána aprót sóhajt.
