Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Wong, Wong, Wong! - kántáltad miközben lerohantál a lépcsőn.
A londoni szentélyt csak a te hangod töltötte be. Ugyanis a barátod Max egy fél órája hívott, hogy találkozni szeretne veled a vidámpark előtt ahol legelőször is találkoztatok. Ott látott meg, amikor egy hatalmas adag vattacukorral küszködtél egyedül. A küszködés annyit jelent, hogy a hajad beleragadt a hatalmas rózsaszín felhőbe. Pár percig nevetve figyelt téged amíg le nem cseszted, hogy miért áll ott és miért nem segít. Egy hétre rá meg már a mozivászon előtt csókolóztatok. Nagyon romantikusnak találtad, mindig elvitt vacsorázni. Régen. Három hónapja vagytok együtt, de mostanában nem csinált semmit. Szó szerint semmit. Ma viszont felhívott. Csak úgy repdestél a boldogságtól. Menjünk kicsit vissza az időbe, hogyan is kerültél a londoni szentélybe! A szüleid még évekkel ezelőtt meghaltak autóbalesetben, így a nagybátyádhoz költöztél huszonöt évesen. A nagybátyád nem más mint Wong, a londoni szentély egyik őrzője. Miért mondod, hogy az egyik? Azért, mert ketten vannak. Dr. Stephen Strange. Igaz, mikor idekerültél hidegen hagyott a jelenléte, ő se szólt hozzád, te se hozzá. De mikor nagyon untad már magad egyszer szépen megszívattad Stranget. Azóta teszel neki keresztbe amikor csak lehet. Ő persze mindig leordítja a fejed te meg eközben csak vigyorogsz. Wong már kétszer megjegyezte, hogy mekkora lenne már, ha összejönnénk. Ott kő kövön nem maradna. Ezen az elméletben jót röhögtél viszont Strange csak komoly tekintettel méregetett. Azóta nem érted mi volt akkor vele. Megint lepörögtek az események előtted. Legyintettél.
- Woooooong! - léptél be a konyhába abban reménykedve, hogy ott találod.
Csak éppen nem a keresett személy volt ott.
- Ne kiabálj - lapozza tovább a vaskos könyvét Strange.
- Nem láttad Wongot? - törlöd az izzadt tenyered a nadrágodba.
- Nem - néz fel rád. - Most hová mész? - mér végig tetőtől-talpig.
Egy piros ing volt rajtad és a fehér szakadt farmerod meg a cipő. Semmi extra.
- Hogy-hogy most? - rázod értetlenül a fejed. - Már vagy két hete nem voltam sehol Maxel - magyarázod.
Strange arca megrándul a fiú neve hallatán. Nem nagyon szereti amikor Maxről áradozok neki. Habár Wong se szereti annyira őt. Te mégis belebolondultál azokba a zöld szemekbe és abba a gyönyörű mosolyába.
- Hagyd abba a sóhajtozást, nem tudok így olvasni - dobol az ujjaival az asztalon. Sóhajtoztam volna? Na mindegy, indulnom kell.
- Ha találkozol vele megmondod neki, hogy elmentem? - hátrálok az ajtóból.
