Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A két lefőtt kávét az asztalra teszed és a hűtőhöz lépsz. Halkan kinyitod, majd derékig belemászol, valami gyorsan elkészíthető kaját keresel. Istenem, Evans te sohase tudsz bevásárolni normálisan! - korholod magadban a férfit. Találsz pár szelet szalámit amit magadhoz is veszel és már a sajt után kutakodnál amikor halk sóhajt hallasz mögüled. Emeled is föl a fejed, csak éppen nem számoltál azzal, hogy beütöd. A sóhaj átvált egy visszatartott röhögésbe. Mérgesen hátrafordulsz és egy alsógatyában feszítő Chrisel találod szembe magad. Ilyenkor rebegsz el magadban egy hálát az Istennek, hogy egy ilyen csodálatos férfival lakhatsz együtt. Szemeidet nem veszed le vigyorgó, borostás - úristen az a borosta - arcáról. Nem engedsz a kísértésnek és nem nézel lejjebb akármennyire is szeretnéd vagy akármennyire is szeretnéd megérinteni azokat a kockákat amik megszégyenítenek egy tábla csokit.
- Vegyél föl valamit - motyogod oda neki unottan, majd visszafordulsz a hideget árasztó dobozhoz és kiveszed belőle a sajtot.
- Miért, így nem vagyok jó? - kérdi egy pimasz vigyorral.
De, te magad vagy a tökély - mondogatod magadba. Még mielőtt bármit is tehetne a tested, például odamenne Evanshez és elég érdekes dolgokat művelne vele és... Oké, itt állíts de magad (T/N)! Leveszed a kenyeret is a polcról és odaállsz a mai nap megmentőjéhez. Egyszóval a kenyérpirítóhoz. Elkészítesz egy egyszerű szenyát, majd berakod a gépezetbe és vársz.
- Mi lesz a reggeli? - kérdi mögüled egy hang.
Ijedtedben kicsit megugrasz és Chris felé fordulsz. Alig pár centi köztetek. Miért csinálja mindig ezt? Összezavar ezzel az "akarom, de mégse, vagy mégis, de nem tudom" tetteivel, mondataival. Végül is egész jó játék. Te epekedsz érte, ő becsalogat az erdőbe végül hirtelen magadra hagy egy "találj ki magadtól" mondattal. Már kezdesz hozzászokni, te is játszol néha vele ilyeneket, de ő jól láthatóan türtőzteti magát. Megérintenéd az arcát, de a levegőben megáll a kezed ahogy Chris egy lépést hátrál.
- Tudod, nem szabad - mondja keserűen.
Igaz is. Nem szabad érintkeznetek, ezt beszéltétek meg pár hónappal ezelőtt amikor összeköltöztetek. Így csak a megjegyzéseivel hoz zavarba. Pedig néha úgy megölelnéd vagy bújnál hozzá. Visszafordulsz a pirítóhoz és kiveszed a két szenyát ami aranybarnára sült. Egyiket lerakod a nyálát csorgató Chris elé, a másikat a kávéval együtt megragadva kivonulsz a kertbe a hintához. Tök hangulatos, nincs olyan meleg és aligha lehet hallani egy pár kocsinak a zaját. Magadban fintorogsz egyet, hogy mezítláb jöttél, majd megérzed a harmatos fűszálakat és már nem is bánod annyira. Elbattyogsz a fehér hintához amit egy erős faág tart a föld fölött és kényelmesen elhelyezkedsz rajta, magadhoz veszed a tányért és elvigyorodsz, amint megérzed az illatokat. Hirtelen farkaséhes lettél. Három harapásra betoltad az egész szendvicset. Többet kellett volna csinálni! - szól egy hang a fejedben követelőzően. Inkább a kávéért nyúlsz nehogy kísértésbe ess és csinálj még vagy három szenyát. Egy pillangó száll le a bögre szélére, mozdulni nem akarsz, bárcsak itt lenne a fényképezőgéped, hogy megörökíthesd. Egy ideig rebegteti még a szárnyait, majd továbbáll. Belekortyolsz a már kihűlt kávédba. Pillangó. Anyukád vart neked még óvodában egy pillangó jelmezt farsangra. Úgy érezted, hogy szárnyalsz, aznap olyan boldog voltál. Pedig pár papírdarab volt összeragasztva ami a szárnyakat formálta és ehhez felvettél még pár színes ruhadarabot meg a hajpántodat amin két csáp volt. Imádta azt a jelmezt, ha teheted volna minden egyes nap abba mentél volna bárhová. Anyukád "Pillangó" -nak becézgette. Két éve nem hallottad ezt a becenevet. Két éve költöztél el a bolygó másik felére és azóta nem láttad anyukádat.
