¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Úgy voltam vele, hogy még fél óra aztán lelépek Stark és Pepper eljegyzési bulijáról. Arról volt szó, hogy kisebb összejövetel lesz, csak mi a Bosszúállók senki mást. Most viszont annyi idegen ember és riporter van itt, hogy a franc se akar tovább maradni. Engem is kerülgettek, gratuláltak a sikeres küldetéshez, de semmi több. Néha Natashaval összefutottam és egy jó barátnős nézésből megállapítottuk a másikról, hogy mindkettőnk unja magát. Egyszercsak Steve alakja közeledett felém, mire kíváncsian tettem le a konyakos poharamat és igazítottam meg a felsőm pántját.
- Tényleg nem hallgattál rám - ült le velem szembe.
- Miért kellett volna? - biccentettem oldalra a fejmet.
- A legutobbi küldtésen - mélázott el és egy kis aggódás csillant a szemeiben - majdnem meghaltál.
- Te is - tettem karba a kezeimet és néztem vissza rá ugyanúgy ahogy ő én rám. - Ne félts engem, jobban vagyok és az erőm is növekszik - sóhajtottam és éreztem, hogy a zöld kis szikrák pattognak a bőröm alatt. Az erőm.
- Mégis aggódom érted, mert a barátod vagyok - húzta el előlem az alkoholos poharat amikor érte akartam nyúlni. - Bucky teljesen kivolt amikor hazahoztak téged. Nem lehetett beszélni vele.
- Ühüm - hümmögtem és a táncoló embereket figyeltem Rogers mögött.
- Nem is érdekel?
- Nem - néztem komolyan a szemeibe. - Meg ne merd kérdezni, hogy miért, mert jól tudod rá a választ.
Gyorsan felálltam és otthagytam őt. Igazából iszonyatos migrén gyötört mióta beszélgetni kezdtem vele és így még veszekedni se tudtam a Kapitánnyal. Elvonultam a fal mellett a lépcsőig és szépen lassan levánszorogtam a Torony elé, hogy taxit fogjak. A hideg szél csípte az arcomat és amit elfordultam a szél irányából egy kocsinak a fénye vakított meg.
- Elvigyelek?
- Ittál - jelentettem ki összeráncolt szemöldökkel.
- Nem - rázta meg a fejét, majd beletúrt a hajába, hogy megigazítsa. - Meg fogsz fázni.
- Nemsokára jön a taxi - figyeltem az utat.
- Szállj be, kérlek - nyúlt át a kocsin, hogy kinyissa az ajtót.
- Bucky - sóhajtottam és megráztam a fejemet - nem szállok be. Menj el.
Barnes még egy ideig figyelt, majd bevágta az ajtót és elhúzott a Torony elől amilyen gyorsan csak tudott. Vacogva vártam tovább a taximra és mire az megérkezett vagy ötször gondoltam át a fejemben, hogy jobb lett volna e elfogadni Bucky ajánlatát mint itt halálra fagyni. Végül is arra jutottam, hogy nem, nincs az az isten, hogy megint beszálljak mellé vagy beszélgessek vele.
