S² ▌Nehéz kapcsolat ►

994 46 9
                                    

𝐅𝐚𝐧𝐝𝐨𝐦: 𝐌𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥
𝐊𝐚𝐫𝐚𝐤𝐭𝐞𝐫: 𝐒𝐭𝐞𝐯𝐞 𝐑𝐨𝐠𝐞𝐫𝐬
𝐒𝐳𝐚𝐯𝐚𝐤 𝐬𝐳𝐚́𝐦𝐚: 𝟏𝟐𝟐𝟏
𝐒𝐳𝐞𝐦𝐞́𝐥𝐲: 𝐄́𝐧 - (𝐄/𝟏)
𝐊𝐞́𝐫𝐭𝐞: Cukokra

𝐅𝐚𝐧𝐝𝐨𝐦: 𝐌𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥𝐊𝐚𝐫𝐚𝐤𝐭𝐞𝐫: 𝐒𝐭𝐞𝐯𝐞 𝐑𝐨𝐠𝐞𝐫𝐬𝐒𝐳𝐚𝐯𝐚𝐤 𝐬𝐳𝐚́𝐦𝐚: 𝟏𝟐𝟐𝟏𝐒𝐳𝐞𝐦𝐞́𝐥𝐲: 𝐄́𝐧 - (𝐄/𝟏)𝐊𝐞́𝐫𝐭𝐞: Cukokra

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

Az utolsó dobozt csomagoltam össze és tekertem körbe rengeteg ragasztószalaggal. A többi mellé rúgdostam a szinte már üres szobában és csak pislogni tudtam rájuk. Az összes bútoromat kipakoltam a szobámból az új házamba, már csak az apró cseplő dolgok maradtak amiket nemrég bedobozoltam. Annyira üresnek éreztem hirtelen mindet, hogy elfogott a fojtogató érzés. Megugrottam amikor hümmögést hallottam magam mögül.

- Mióta állsz ott? - kérdeztem meglepetten Rogerst.

- Amióta olyan búskomor fejet vágsz - sóhajtotta, majd egy félmosoly csúszott az ajkaira. - Bejöhetek?

- Mindig is bejöhettél, ne kérdezz hülyeségeket - nevettem el halkan magam és felé fordultam.

Steve óvatosan becsukta maga mögött az ajtót és elém sétált, majd kitárta a karjait. Rögtön odabújtam hozzá és a fejemet a mellkasába fúrtam amennyire csak tudtam. Ő is átkarolt a derekam felett és hatalmas tenyerével a hátamat simogatta. Ilyenkor annyira biztonságban érzem magam mint még soha, pedig Tony, az apám még a napfénytől is óv. Talán ezért is lesz annyira fura elköltözni innen a város másik felére.

- Összeszereltem a bútoraidat és vettem neked ajándékot is - döntötte mosolyogva a homlokát az enyémnek.

- Mit kapok? - pipiskedtem fel, hogy egy kicsit magasabban legyek, de így se értem el a száját.

- Meglátod ha hazamész - hajolt le megcsókolni.

Én viszont nem tudtam viszonozni.

- Steve - mormogtam a szájára. - Steve kérlek, egy pillanat - toltam el kicsit magamtól.

- Mi az? - kérdezte és láttam rajta, hogy össze van zavarodva.

- Most komolyan, mit vettél nekem?

- Meglepetés - harapott bele az alsó ajkába - csak annyit mondok, hogy sokszor szeretnélek látni benne.

Hatalmasat nyeltem és éreztem ahogy elvörösödöm miközben elönt a pánik.

- Ugye nem egy fehérnemű az? - kerestem a tekintetét, de ő elkerülte az enyémet. - Egy fehérnemű az - hunytam le a szemeimet.

- Talán baj? - kérdezte és úgy nézett rám mint egy szomorú kiskutya.

- Nem, nem lenne baj, ha apa nem a házamban lenne, hogy beszerelje a riasztórendszert - grimaszoltam egyet idegesen.

Láttam, hogy a Kapitánynak leesik a dolog, mert ő is csak csöndben nézett vissza rám.

Marvel oneshotsDonde viven las historias. Descúbrelo ahora