Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mindened oda. A pénzed, a lakásod, a cuccaid. Az életed. Felhúzod a térdeidet és átkarolod őket. Kapucnis felsőd teljesen átázott ahogy a cipőd is. Úgy esett mintha dézsából öntötték volna és még a kocsik is összecsaptak. A repülőtérnél az egyik oszlopnál kuporogtál a földön és vártad a csodát. A férjed azaza most már az exed kidobott és elküldött az a házatokból. Rajtakaptad, hogy már egy hónapja egy másik nővel kavar és emiatt kezdetek el vitázni, és aznap el is küldött. Azt mondta, hogy menjél bárhova, csak ne gyere vissza. Dühösen és szomorúan vetted a reptér felé az irányt ahol a legelső gépre felszálltál. Nem is nézted, hogy hová megy és azt is elfelejtetted, hogy nincs több pénzed és még ruháid sincsenek. Erre mind az út felénél jöttél rá amikor már kezdtél lenyugodni és feldolgozni a történteket. Nem gondoltad volna, hogy ez veled is megtörténhet. Mindig tévéműsorokat láttál a válásról és volt, hogy jót nevettél rajta, de most, hogy ez veled is megtörtént már nem annyira vicces. Nincs semmid. A gép leszállt és mindenki kitódult az ajtó és rég látott szerelme nyakába ugrott. Te meg csak álltál ott mint egy szerencsétlen egy mobillal és három darab egy centessel a zsebedben. Vissza nem mehetsz, amúgy se akarnál. Szüleid már nem élnek. Az egyik oszlopnál megállsz és összeroskadva csúszol le a földig. Eközben az eső is eleredt. Fáztál. Nem tudod meddig ülhettél úgy, talán már egy órája is lehet. Két fekete cipő állapodik meg előtted. Minden magabiztosságodat összeszedve felnézel az idegenre. Az illető magas, fején baseball sapka amiről az esőcseppek arcodra csöpögnek. Arcát nem nagyon tudod megnézni, mert esőkabátja oldalról eltakarja, szemeit egy fekete szemüveg takarja. Dehát esik! Állkapcsát megmozdítja, csak most veszed észre enyhén borostás arcát.
- Meg fog fázni - jelenti ki. De ismerős a hangja.
- Mit érdekli az magát - billented kicsit oldalra a fejed.
- Csak mondtam - húzza félmosolyra a száját. - De komolyan, haza kéne mennie.
- Nincs hová - rántod meg a vállaid.
- Hogy érti ezt? Pedig egy igen jó telefonja és feltételezem nem lopta. A ruhája is...
- A férjem kidobott - vágsz a mondandójba fancsali képpel. - Vagyis az exem - fordítod újra a tekinteted az útra.
Az idegen még egy ideig kellemetlenül toporog, majd egy gyors mozdulattal fölránt a vizes földről. Leint egy taxit és magával húz.
- Mit képzel?! Hagyjon békén! - rángatod a karod és pánikolva nézel körül segítségért.
- Kérem ha lehet ne keltsen hangzavar - szűri ki a fogai közt, majd belök a kocsiba és ő is beszáll melléd.
Bediktálja a címet. Idegesen kapkodod a tekinteted a sofőr és a melletted ülő között. Neked annyi! Előszőr megfog erőszakolni majd megöl. Nem ezt akarod. Majdnem felkiáltasz, mikor az idegen megérinti a vállad. Nemsokára már nem is lesz annyira idegen számodra.
