𝐅𝐚𝐧𝐝𝐨𝐦: 𝐌𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥
𝐊𝐚𝐫𝐚𝐤𝐭𝐞𝐫: 𝐒𝐭𝐞𝐯𝐞 𝐑𝐨𝐠𝐞𝐫𝐬
𝐒𝐳𝐚𝐯𝐚𝐤 𝐬𝐳𝐚́𝐦𝐚: 𝟏𝟗𝟖𝟏
𝐒𝐳𝐞𝐦𝐞́𝐥𝐲: 𝐄́𝐧 - (𝐄/𝟏)
𝐊𝐞́𝐫𝐭𝐞: heringzoe- Clint drágám, te akartál ennyi gyereket senki se pályázott a helyedre - néztem Laurara miközben ő a férjét bökte karon, igazat adva nekem. - Látod még a feleséged is az én oldalamon áll - vigyorogtam mint a tejbetök.
- Nem azzal van bajom, hogy ilyen sokan vannak, hanem hogy nem tudnak egyhelyben maradni - dünnyögte és árgus szemekkel figyelte a hiperaktív gyerekeit akik körbe körbe rohangáltak a homokvár körül. - Cooper, ha valamelyikőtök eltaknyol akkor az magára vessen! - kiáltott oda hozzájuk, de mintha meg se hallották volna ugyanúgy futkorásztak tovább a homokban.
- Nyugi - borzoltam össze a kicsit vizes haját - minden hős itt van a közelben és ha bármi is történne azonnal rohannának ide. Meg amúgy is, okos gyerekek ők mint az -
- Apjuk, igen tudom, olyan okosak mint az apjuk - vágott közbe egy kaján vigyorral.
- Szerintem meg az anyjuk, drága barátnőm úgy értette, hogy mint az anyjuk olyan okosak - vágta enyhén tarkón Laura Clintet.
Nevetve álltam fel az árnyékból és tettem fel a fejemre a keszekusza szalmakalapomat. Az úszástól nagyon meg tudok éhezni.
- Elugrok kajáért. Kértek valamit?
- Meghalnék most egy halért meg egy kevés sültkrumpliért - nézett rám az íjász a napszemüvege mögül. - Kérlek! - billentette el oldalda aranyosan a fejét, bólintottam majd Laurara néztem.
- Köszi, de nemrég ettem - utasította vissza kedvesen.
Egy "okidoki"-t elmotyogva fordultam sarkon és indultam el színes épületek felé követve a finom illatokat. Már a levegőbe harapva is éreztem a hamburger és a lángos ízét. Körülnézve, szétszorva mindenhol egy bosszúállót láttam pihenni. Nat és Bruce kézenfogva álltak a fagyis előtt várva a sorukra, Tony éppen Bucky-t vágta bele a vízbe az egyik mólóról aztán mint egy igazi vesztes, megcsúszva ő is belezakózott a vízbe. Thor-t egy csapat lány környékezte meg miközben Wanda és a Parker gyerek lefelé hasítottak a vízicsúszdákon. Kikértem a nassolnivalókat és a kis bódé mellett vártam a soromra amikor egy jéghideg kéz ért a hátamhoz. Egy apró sikkantás csúszott ki a számon és dühösen fordultam a mosolygó férfi felé.
- Sajnálom - szabadkozott Steve.
- Nem, nem sajnálod - ráztam a fejemet morogva.
- Tényleg nem - nézett el a messzibe, mire elnevettem magam egy kicsit.
Rogers lenézett rám és az arcomba húzta a kalapomat. Úgy nézhettem ki mint egy gomba, de ő ezen is csak kacagni tudott. Amíg visszahelyeztem a fejemre a fejfedőmet volt időm végignézni amerika csillagos hősén. Basszus ez a fürdőnadrág majdnem olyan mint egy boxeralsó! Nem kerülhette el az se a figyelmemet, hogy valószínűleg nemrég jött ki a tengerből, mert ott csillogtak az apró vízcseppek a hasán és a vállán. Épphogy sikerült megigazítanom a kalapomat amikor kiadták a kaját amiket magamhoz véve, Steve-vel együtt elindultunk vissza a Barton családhoz.
STAI LEGGENDO
Marvel oneshots
Fanfiction▍ĸezdéѕ ▷ 𝟸𝟶𝟷𝟾. ᴊᴜ́ʟ. 𝟺. ⊶ ⑇. . ⑈ javίтáѕ alaтт ⌥ ⑉ ⌏ ⊷ ▍vιѕѕzaтéréѕ 1.0 ▷ 𝟸𝟶𝟸𝟶. ᴀᴜɢ. 𝟺. ▍vιѕѕzaтéréѕ 2.0 ▷ 𝟸𝟶𝟸𝟺. ᴊᴀɴ. 18. ° a könyv részben helyesírási hibákat tartalmaz, régen kezdtem neki és semmi tapasztalatom nem vo...