Érzéki Pokol

1

Mit is mondhatnék? Életem 27. évét töltöm, egy jól menő tetováló szalonban dolgozok főállásban. Jól élő családból származok, két nagyobb testvérem van egy bátyám és egy nővérem.

Apámmal sosem volt jó a kapcsolatunk. Képtelenség volt megfelelni neki, mindig csak azt nézte hol tud még belém rúgni, elégedetlen volt az összes dolgommal kapcsolatban, amit csináltam. Beszélek itt hobbiról, iskolai jegyekről, verseny eredményekről, vagy csak a jelenlegi munkahelyen elért sikereimről. Minden rosszat szóvá tesz, amit csak lát bennem, de sosem dicsért meg. Előszeretettel aláz mások előtt is, hord el mihaszna kis semminek, a másik két testvéremmel szemben. Bátyám jól menő vállalkozást vezet, nővéremnek pedig saját fodrász szalonja van.

Anyám alkoholista, emiatt az apám sokat veszekszik, anyám ezáltal mindig ingerült, a feszültséget pedig a gyerekeken vezeti le, előfordul, hogy fizikálisan is bántalmaz.

Két testvéremtől sem kaptam sosem támaszt, én voltam a pici, a kiközösített, aki csak a süti szélét eszi, míg ők a legfinomabb részeit.

Az iskolában is bántottak visszahúzódó személyiségem miatt. Nem voltak barátaim. Sokáig azt sem tudtam mi az, hogyha valakire számíthatok, vagy beszélgethetek valakivel. Nincs senki, akire igazán támaszkodhatok. Illetve, itt van az életemben Matt. Őt az egyik munkahelyemen ismertem meg, kedvesnek tűnt, de hamar kiderült, hogy ugyan azt akarja, mint a többi mocskos pasi. Aztán valahogy végül mégis az életemben maradt. Talán vele beszélhetek őszintén, meghallgat.

Nem mutatta meg nekem senki, mi az a szeretet, milyen, ha szeretnek, hogy kell szeretni. Viszont nem is hiányzik, talán így, hogy nem is tudom mi az, nem tud hiányozni. Hiszen amit nem ismersz, az nem okozhat gondot. Vagyis, ezt hittem. Aztán megismertem Ana-t...

1.

Ana

Ez az este is ugyan olyan szokásos, mint a többi itt, az Érzéki Pokolban. A város szívében helyezkedik el, viszonylag sok a vendég, nagy a pörgés, cserébe viszont az idő is gyorsan telik. Őszintén, szeretek itt dolgozni. Imádom a munkámat, de néha az emberek az agyamra tudnak menni. Sok problémájuk van: megcsalta az asszony, ő csalta meg az asszonyt, a szeretője csalta meg, kirúgták a munkahelyéről, új állása lesz és ideges az interjú miatt, balul sült el egy ZH, elvitték az utolsó leakciózott ruhadarabot, és még ennél is cifrább dolgok. Fárasztóak. Délután négytől egészen hajnal kettőig képesek ostromolni a bárt, és durvábbnál durvább koktélokat fogyasztanak. Nem keveset kell talpalni egy-egy műszak alatt.

A főnök? Jó fej. Laza, kötetlen, rugalmas. Heti beosztás mellett dolgozunk, így mindig meg tudja oldani a dolgozók nyűgét-baját. Jelenleg épp egy előléptetésben támogat, aminek feltétele a Barmanager tanfolyam elvégzése.

Hogy jó vagyok-e a munkámban? De még mennyire! Gyakran kapok visszajelzést, hogy sajnálják meginni a koktéljaimat, mert annyira szépek. Minden ilyen eset büszkeséggel tölt el. Naná, hogy szépek! Nem azért gürizek évek óta, hogy szar munkát adjak ki a kezemből.

Ma sem történik ez másképp. Sorra szolgálom ki a vendégeket, de őket nem is figyelem. Néha feltűnik egy-egy ismerős arc, de nem szoktam megjegyezni a nevüket. Csak a törzsvendégeket ismerem név szerint.

Ma este raszta hajamat lazán felfogva viselem, egy fehér trikó és fekete farmer van rajtam. Szeretem a laza és kényelmes öltözéket.

Szinte megállás nélkül mosolygok, látszik, valóban élvezem a bartenderkedést. Gyakorlott kezeim megállás nélkül töltik az alkoholokat, szirupokat és gyümölcsleveket, néha még fel is dobok egy-egy üveget és megforgatom a levegőben. Többnyire egy-két percen belül elkészítek egy italt, szinte szórom ki az embereket a sorból. Ahogy felpillantok, kiszúrok egy barna hajú lányt. Megragadja tekintetemet a bőrdzsekije. Sima, egyszerű fekete, mégis baromi jól néz ki. Úgy döntök, ő lesz a következő. Futólag rápillantok miközben megkérdezem, mivel szolgálhatok, de válasz nem érkezik azonnal. Helyette mintha végig mérne. Nem meglepő, ezen a helyen napi szinten akar valaki felszedni, már teljesen edzett vagyok ezen a téren. Viszont attól lefagyok egy pillanatra, amikor közli velem, hogy whiskey-t kér sörrel. Ki sétál be egy koktél bárba azért, hogy olyat igyon, amit a legutolsó sarki kocsmában is megkaphat? Halvány fintorral az arcomon fordulok el tőle és a pult másik végébe sétálok. Nem tartunk csapolt sört, üvegesből sincs nagy választék. Whiskey-ből akad több is. Miután kiszolgáltam csak fejből mondok rá egy összeget, elég jól megy a matek, és az itallapot is kívülről ismerem. Fizetés közben összeakad a tekintetünk. Elbűvölő barna szemei vannak. Nem is szeretem a barna szemszínt! Elteszem a pénzt, és azonnal a következő vendéghez fordulok, de valamiért késztetést érzek még egyszer utána fordulni. Ki lehet ez a csaj? Sör... Furcsa.