Érzéki Pokol

7

Ana

Mi a fene volt ma az emberekkel? Mindenki ide jött a városból? Meg merem kockáztatni, hogy rekordot döntő estén vagyunk túl.

Mostanra már alig vannak, de érzem, hogy az agyam teljesen le van zsibbadva, a lábaim sajognak. Az egyik csaj, aki csak éjfélre jött, még tartja a frontot, Maya meg én már csak takarítunk. Megállunk pár szóra, mesél az egyik vendégéről, hogy milyen béna szöveggel próbált flörtölni vele. Felnevetek. Maya is vigyorog, de aztán elkomolyodik, és picit oldalra döntve a fejét elnéz mögém. Int a fejével, hogy forduljak meg, és már el is lép tőlem, de csak pár lépésnyire távolodik el.

Megfordulok és feltűnően meglepődök, amikor meglátom Kirát. Nem szólalok meg, csak a falnál lévő pultnak dőlök és figyelem. Összeszorul a gyomrom, amikor elindul. A fenébe! Mit keres itt? Idegesen harapdálni kezdem az alsó ajkamat, gőzöm sincs, hogy mit kéne csinálnom. Ne foglalkozzak vele, sőt, tűnjek el hátul? Hisztis libának tűnnék. Jópofizzak, mintha semmi sem történt volna? Hazugság lenne. A pulzusom az egekben, a tenyerem izzad, és ha könnyű lenne szétroppantani a mögöttem lévő pultot, a szorításomtól most biztosan kettétörne. Pörögnek a fejemben a gondolatok, de semmi értelmes nem jut eszembe, már oda is ér a pulthoz. Végül eldöntöm, hogy úgy fogok viselkedni, ahogy ő velem. Szótlanul, mondhatni mozdulatlanul állok és várok. Kira semleges beszélgetéssel kezd a kiszolgálásról. Szemem sarkából látom, hogy Maya felénk pillant, de nem szól semmit. Ellököm magam a pulttól és közelebb lépek hozzá, a szemkontaktust tartva, egy poharat veszek elő válasz helyett. Keverni kezdem az italát, bár még magam sem tudom, mit fog kapni. Végül egy szép, felül narancssárga, alul zöld italt teszek elé. Amíg az italt kevertem végig éreztem a tekintetét magamon. Az italát szemlélve látszik, tetszik neki a látvány. Most biztos azt hiszi, hogy rendben vagyunk... Miért is nem jeleztem neki inkább valahogy, hogy nem, nem vagyunk rendben, nagyon is megbántott? Akkor megint csak hisztisnek tűnnék... Kapok egy bókot az italra, de itt érzem a lehetőséget a visszavágásra. Az ital nevével jelzem, hogy nem volt szép tőle a múltkori akciója, mire ő megint csak a hülye poénjával jön, bár meg kell hagyni, némi megbánást is tükröz. Mellettem Maya felkuncog és vigyorogva lehajtott fejjel eloson mögöttem egy „ez kemény lesz" megjegyzést még oda szúrva. Hosszabb csend telepszik ránk, mikor meglepetésemre Kira bocsánatot kér. Cseppet sem számítottam rá, főleg nem így. Fogalmam sincs miért gondolja automatikusan, hogy megbántott, hisz még csak nem is viselkedtem vele furán. Vagy mégis? A következő magyarázkodásán viszont már csak gúnyos nevetés tör elő belőlem. Talán jobban jártunk volna, ha inkább a bocsánatkérés után csendben marad. De ő Kira... sosem tudja, hogy mikor kell befogni.

Igazából nem bánom, hogy nem hagyta annyiban, az este végkimenete kellemesre sikerül, mindketten oldottabbá váltunk, hogy tisztáztuk, ez csak EGY szex volt...

Kira

Már majdnem el is felejtettem milyen éjszakázni, mivel az elmúlt napokban rendszeresen feküdtem le időben, józanul. Sok volt a meló, nagy volt a hajtás, ráadásul a továbbiakban is betábláztam magam. Viszont ma este végre elszabadultam. Nem mentem ugyan messzire, csak a kedvenc kocsmámba ültem be pár sörre, amikor már azon kapom magam, hogy hajnal kettőre jár az idő. Haza kéne menni, de nem sok kedvem van. Elindulok, közben rágyújtok egy cigire, amitől persze még inkább fejbe vág az ital. Bevallom, többször is elsétáltam az Érzéki Pokol bejárata előtt az elmúlt másfél hétben, de mindig könnyedén tovább álltam. Valami mégsem hagy nyugodni. Ma pedig, valljuk be, ittam hozzá eleget, hogy úgy érezzem kész vagyok tisztázni a dolgokat. Talán nem is a munka volt sok, vagy a hajtás volt nagy. Egyszerűen csak nem akartam szembenézni azzal, ami teljesen nyilvánvaló volt, nehezebb lett volna tudomást venni róla, mint elhessegetni a gondolatot. Zavar, hogy úgy érzem megbántottam Ana-t, zavar, hogy ez rossz érzést kelt bennem. Hiszen annyi embert megbánthattam már, sosem érdekelt. Kilencven fokos fordulatot tesz a lábam és persze már igyekszem is a bár felé, ahova épp ésszel be sem kéne tennem a lábam. Felüdülésként tölt el, amikor belépek, hogy alig vannak már. Nem ez a megszokott a helytől, de lehet eddig csak én jöttem mindig rosszkor. Azonnal végig futtatom a szememet a pultosokon, és az első, akin megakad a szemem egy szőke hosszú raszta hajú lány, aki épp valamin nevet, nekem háttal. Vele szemben persze ki más állna, ha nem Maya? Fogalmam sincs mi az amit érzek, amikor összeütközik a tekintetünk. Ijedtség? Bátortalanság? Mi ez a kalapáló érzés a mellkasomban? Megfordul a fejemben, hogy ez egy nagyon hülye ötlet volt. Talán még nem késő lelépni, talán még nem látott meg. Marhaság! Épp engem néz. Megindulnak a lábaim a pult felé, de csak lassan, bizonytalanul. Érzem minden porcikám lüktetését, de sikerül felülkerekednem önmagamon. Kihúzom magam a pult előtt, és elmosolyodok. Pontosabban, egyenesen Ana-ra mosolygok.

- Van még kiszolgálás, ilyen késői órákban?

Ellöki magát a pulttól, és válasz helyett egy italt kezd csinálni, amit egész hamar az orrom elé tesz. A kellemetlenséget szinte szagolni lehet a levegőben. Összedobhatott volna valami egyszerűt is, vagy csak elém baszhatott volna egy doboz sört, de ő egy elegáns színes koktélt tett le elém. Ráfogok a pohárra és szívok egy kortyot a szívószálon keresztül. Leplezni sem tudom meglepődésemet.

- Hű! Ez nagyon finom lett - mondom ismét rá nézve.

Aprót biccent. - Az a neve, hogy a csaj lelépett szex után, és azóta is bánja, hogy nem kért repetát - közli fapofával, végig a szemeimbe nézve.

Elkerekednek a szemeim, amikor pofán ver a felismerés, hogy valószínűleg neheztel rám a legutóbbi miatt.

- Ez igazán pontos megnevezés - köszörülöm meg a torkomat. - „Kira egy idióta" koktélt is tudsz csinálni?

- Minden bizonnyal - bólint. - De előbb ezt idd meg.

Egy ronggyal a kezébe arrébb megy és úgy tesz, mint akinek hirtelen nagyon fontos takarítani valója támad. Eltelik jó pár pillanat, mire összeszedem magam.

- Figyelj, ne haragudj. Nem akartalak megbántani - megáll a keze, és felnéz rám, de még mindig nem mond semmit, így folytatom. - Én csak... Mi csak szexeltünk, és nem gondoltam túl. Fogalmam sincs, hogy te mit gondolsz, de nem akartam neked rosszat.

- Csak szexeltünk - ismétel meg. - Miért gondolod, hogy bocsánatkéréssel tartozol, vagy, hogy megbántottál?

A kérdés teljesen jogos. Miért érzem így? Miért vagyok egyáltalán itt?

- Csak úgy éreztem nem voltam elég egyértelmű, az érzéseim feléd... részemről csak ennyi volt. Kedvellek, és szívesen lennék még a társaságodban, de az érzelmi része nálam nem működőképes. Csak őszinte akarok lenni.

Felnevet. Egyértelműen gúnyosan. Talán ez egy kicsit a vártnál is rosszabbul esik, valahol viszont jogos.

- Szóval, úgy érzed, a „kössz az estét" nem volt elég egyértelmű? Őszinte akarsz lenni? Miért nem úgy kezdted, hogy „Hello, Kira vagyok, csak megdugnálak, aztán tovább állok, no para"? - tart egy kis szünetet, majd elmosolyodik. - Ne aggódj, nem vártam semmit.

- Akkor, szent a béke köztünk? - érzem a megvetést, de talán meg is érdemlem.

- Egyenlőre érd be azzal, hogy nem sóztam meg a koktélodat - összehúzza a szemeit, de végül mégis elmosolyodik, ezúttal őszintén és barátságosan.

Felkuncogok és valami megnyugvás is eltölt. Mégsem volt hiábavaló ma este idejönnöm. Újból kortyolok a koktélból és újabb beszélgetést kezdeményezek, most már normális témáról, amiben el is merülünk zárásig.