Érzéki Pokol

25

Kira

Elég borzalmas hetem volt, nem is igazán tudom, hogy sikerült túlélni. Talán egy kicsit túlvállaltam magam mostanában, kell a pénz… 

Matt telefonhívása mentett ki a mély depresszióból, amit mostanában a saját vállalkozás indítása nyom rám.  Persze, hogy inni kell, én meg hát mint jó barát, nem ellenkezem. Kikötésem volt, hogy ő keres helyet péntek este, mert nekem semmi kedvem kocsmáról kocsmára járni, míg valahol le tudunk ülni.

A szokásos sör&whiskey kombót isszuk, közben vannak hosszú csendek is köztünk. Nem sokat szokott mesélni Tracyről, tudja, hogy úgy is Ana jutna eszembe, én meg pont ezért nem kérdezem. Persze, néha azért rákérdek hogy vannak, de nem erőltetjük.

Belebámulok a tömegbe, a pultos csajokat pásztázom, amikor egyszer csak megakad a szemem. Még a sört is majdnem félre nyelem. Már megint képzelődök! Picsába. Megrázom a fejem, és veszek egy nagy levegőt. "Csak képzelődsz… csak képzelődsz…" - mantrázom magamban. 

Matt összehúzott szemöldökére leszek figyelmes. 

- Neked meg mi bajod? Jól vagy? - megveregeti a hátamat is.

Bólintok és elmosolyodok. - Persze, csak kicsit úgy érzem, Ana szelleme mindenhol üldöz.

Elmosolyodik ő is. - Még szerencse, hogy nem sok szőke raszta csaj rohangál a városban. Tuti, hogy ez sem hasonlít rá - mutat a háta mögé, de meg sem nézi, hogy kit láttam. 

Újra arra nézek, ahová Matt mutat, de teljesen lesápadok. Már nem csak hátulról látom, épp két itallal a kezében keresi az asztalát. Becsukom a szemem, és veszek egy mély levegőt.

- Igazad van, totál nem hasonlít rá. Csak egy csaj... raszta hajjal… - a szemem nem vagyok hajlandó kinyitni. - Arrébb ment már?

Értetlenül figyeli az arcomat, egyáltalán nem érti, hogy mi van. Hátra fordul és azt keresi a tömegben, amit az előbb láttam. 

Aztán megpillantja ő is, ahogy az Ana-ra nagyon is hasonlító csaj egy másik csaj felé megy két itallal a kezében.

- Óóó baszd meg! - csúszik ki a száján. - Hát persze, hogy hasonlít rá! Nemcsak hasonlít… Kira, ez ő… Jo! 

Visszanéz rám, tekintete kicsit ijedt, bűnbánó. 
- Eskü, hogy nem tudtam, hogy visszajön. Pláne azt nem, hogy itt lesz.

Elfintorodok és belekortyolok a sörömbe majd az asztalra csapom.

- Jó, menjünk máshová!

- Biztos? Sehol nem lesz már hely.

- Nem tudom, jó ötlet-e ha maradunk. Nem akarok összefutni vele - hazudom.

Mit sem akarok jobban, mint odarohanni hozzá. Hisz, az elmúlt hónapokban erre készültem. Kezem a zsebembe lévő tárcára esik. Megszorítom. Benne lapul a kis rajzocska, amit csak azért csináltam, hogy jobban érezzem magam, de mára már szinte a részemmé vált. Mindenhová velem jön, ahova csak a pénztárcám is. Azt meg ugye manapság már hova nem viszi magával az ember?? De most… most itt a lehetőség, hogy a rajz azé legyen, aki megihlette. 

Lábammal dobolok az asztal alatt, és érzem, hogy a szívem fel akar robbanni.

Nem bírom tovább a söröm bámulását.

Felnézek, végig futtatom az arcokon a szemem. Persze, csak egy embert keresek. Nyilván a legelőnyösebb pillanatban bukkanok rá. Úgy érzem, mintha onnan a távolból is a lehető legerősebben rúgott volna gyomorszájon.

Ki ez az új csaj. Miért puszilgatja Ana-t? Kezem akaratlanul is ökölbe szorul.

Matt mozgolódik, de fogalmam sincs mit mondott. Amikor Ana tekintete az enyémet éri, megszűnik a világ. Semmi másra nem tudok gondolni, csak arra, hogy én vagyok a világ legnagyobb idiótája. Nyelek egyet, de szinte mintha kövekkel küszködnék. Matt felé kapom a fejem és elmosolyodok.

- Visszaszerzem!

Meglepve néz rám, visszaereszkedik a székre.

- Tessék?

- Igazad volt, elbasztam. Nem hagyhattam volna elmenni. De most itt van, szóval, nem hagyhatom megint elmenni.

Matt előre nyúl és ráfog a karomra.

- Nem egyedül jött. Nem ronthatsz csak úgy rá. És... Ne vedd sértésnek, de szerintem nem miattad jött ide. 

Visszahőkölök, értetlenül nézek Mattre. Még a fejem is jobbra balra mozgatom. Most komolyan képes ellenem beszélni?

- Te piszkálsz folyton azzal, hogy össze kéne szednem magam. Most mégis le akarsz beszélni?

Újból Ana felé pillantok, de már nem engem néz. Az új lánnyal beszél, talán Mattnek mégis igaza van?

- Nem akarlak lebeszélni, csak... Kira, mégis mit akarsz csinálni? Oda mész, és? Zokogva küldött el téged a fenébe, mégis miért gondolod, hogy arra vágyik, hogy letámadd?

Megrázom a fejem. - Pont ez az, ennél már nincs lejjebb... mit veszíthetnék?

Felnevet hangosan és a fejét rázza. - Hihetetlen vagy - közli.

Felkapom a fejem, amikor látom Anáékat felállni. Máris mennek? Ana nem akar maradni? Miért is akarna...

Nem a kijárat felé indulnak. Ezek szerint mégsem akar lelépni, csak mert én is itt vagyok? Figyelem merre mennek, nagyon úgy tűnik, hogy a táncparkett felé igyekeznek. 

Elvigyorodok, és Mattre pillantok.

- Táncolósra ittad már magad?

Elkerekedik a szeme és végig néz rajtam. 

- Ugye nem akarsz hozzám simulva vonaglani? Már rég nem izgatsz.

Felkuncogok. - Ugyan már, nem kell tagadnod - kacsintok is egyet és felpattanok. - Szóóóval?

Felnyög és lehúzza a sör végét, feláll ő is. 

- Mióta szeretsz te táncolni?

A tömeg felé néz és megpillant egy szőke raszta fejet, elmosolyodik. - Áh, mindent értek.

- Nem szeretek, nem is tudok, de majd most úgy csinálok, mint aki a legjobban táncol a világon.

A tömeg felé lépkedek, de csak óvatos távolságot tartva. Hamar kiszúrom Ana-t ezzel a hajjal nem nehéz. Mindig is szerettem benne, ezt az egyedi stílust. Nem rossz a zene, próbálom felvenni a ritmusát. Matt meg mint egy barom teszi veszi magát. Nem bírom ki, hogy ne nevessem el magam rajta. Mindig ezt csinálja, fogalmam nincs annó mit ettek rajta a csajok. Fél szemmel mindig Ana-t figyelem. Próbálok elvonatkoztatni attól, hogy más ölelgeti. Amikor összeakad a tekintetünk megint felkavarog a gyomrom. Hihetetlen, hogy folyton ezt váltja ki belőlem. Van valami jelentősége vajon, hogy neki is mindig rám téved a tekintete? Vagy esetleg idegesítem? 

- Kicsit sértő, hogy még csak hozzám sem érsz - mondja Matt vigyorogva. 

Rá kapom a tekintetem, és elmosolyodok. - Mi lett azzal, hogy már nem vágysz az érintésemre?

Kinyújtom rá a nyelvem, és felkuncogok.

- Te akartál táncolni, gondoltam akkor már csináljuk rendesen - nevet. 

Ráfog a derekamra és magához húz, ad egy finom puszit a nyakamra. Kiráz a hideg, felnyögök.

Ráfogok a kezeire. - Remélem azt nem várod, hogy smárolni is fogok veled.

Még mindig nevet és megrázza a fejét. - Barátnőm van,ezt ne felejtsd el.

- Ja tényleg, én kérek elnézést.

Nevetve folytatjuk tovább a táncot, de fél szemmel mindig Ana-t figyelem, aki szintén nem bírja ki, hogy ne nézzen néha-néha ide. Pár percen belül kisebb összeszólalkozás alakul ki köztük, ekkor már szinte abba is hagyom a táncot és csak rászorítok Matt kezére. 

- Nézd, nézd, nézd! - mondom a vállát ütögetve, mint egy kis tini. 

Matt is Anáék felé néz, aki pont most marad egyedül. 

- Szuper. És most? 

- És mooooost… oda megyek! 

Elengedem Matt kezét, és a lépteim már Ana felé tartanak. Hallom még Matt tiltalkozását, de nem érdekel. Egész biztos vagyok benne, hogy ezt szeretném.