Érzéki Pokol

15

Maya napok óta figyeli Jo-t. Főleg mióta Kira újra feltűnt a bárban.

Sőt, nem hogy feltűnt, azóta már ismét visszajár. Bár először Jo próbálta figyelmen kívül hagyni, végül mégis ő szolgálta ki. Mayának esélye sem volt nem észrevenni ezt, de nem tette szóvá. Azóta sem. Sőt még a másik esetet sem, amikor is már nem csak kiszolgálta, de még beszélgettek is. Végre látta Jo-t őszintén nevetni. Ma este viszont alig van vendég.

Jo ráér gondolkozni, nézelődni, így Mayának nem nehéz kitalálni, hogy keres valakit. Sőt azt sem nehéz megállapítani, hogy kit... hiszen biztos nem a szőke herceget várja a fehér lovon. Mellé sétál, neki támaszkodik a pultnak. Végig néz barátnőjén és mit sem sejtőn elmosolyodik.

Ana

- Vársz valakit?

Felriadok gondolataimból, azt sem vettem észre, hogy Maya mellém osont. Meglepve nézek rá, aztán fogok egy rongyot és látványosan takarítani kezdek.

- Mire gondolsz?

Maya arcára vigyor húzódik.

- Ó én csak egy Pina coladára... Tequilával... és te?

Lefagyok és oldalra pillantok Mayára. Érzem, hogy zavarba jövök, de minden erőmmel igyekszem leplezni.

- Készíthetek neked egyet, ha szeretnéd.

Felvonja a szemöldökét és közelebb hajol. Egyenesen bele az aurámba.

- Aha, nagyon megkívántam egyet. De sajnos én nem tudom olyan jól megcsinálni. Ebben te vagy a profi.

Állom a tekintetét, ajkaimat összeszorítom. Imádom Maya stílusát, és ha egyezne a szexuális igényünk, akkor ő lenne életem szerelme. De amikor velem szemétkedik, legszívesebben pofán basznám egy tálcával. Kétszer.

Keresem a szavakat, de cserbenhagynak, nem tudok erre mit reagálni. Csak felsóhajtok és elfordulok tőle, hogy tovább tettessem a takarítást.

Hagyja egy kicsit, hogy úgy tűnjön megúszom, de pechemre egyetlen vendég sem érkezik. Így pár perc múlva ismét közelebb sétál.

- Kibékültetek?

Elmosolyodok. Miért is gondoltam, hogy le fog szállni a témáról?

- Persze, mint az óvodában. Összekulcsoltuk a kisujjunkat és szent a béke - felé fordulok és neki támaszkodok a pultnak - Mit akarsz, Maya?

- Tudom, hogy én erőltettem rád Kirát. De talán én is hibázhatok. Rosszul ítéltem meg, sajnálom. Most inkább arra kérnélek, hogy tartsd távol magad tőle... amilyen távol csak tudod. Bírom a csajt, ne érts félre... Meg hát megértelek... irtó szexi, és hát nagyon szívesen látnám az ágyamban, de tudom, hogy részedről ez már nem csak ennyi... Nem szeretném, hogy sérülj.

Ahogy beszél és beszél, az én szám egyre nagyobbra és nagyobbra nyílik. Hogy mi?? Jól értem? Magát hibáztatja mindenért?

Zavartan pislogok, megint a szavakat keresem.

- Maya, én nem azért... Semmi nem azért történt, mert te rám erőltetted volna Kirát. Sőt, egyáltalán nem erőltetted rám - aggódóvá válik a tekintetem. - Eszedbe ne jusson magadat hibáztatni bármiért is, hallod?

Megrázza a fejét. Felsóhajt.

- Mindketten tudjuk. Te kijelentetted, hogy baj lesz, ő nem olyan. Aztán átjött, én meg kitaláltam, hogy csókold meg, mert akkor majd biztos megváltozik a véleményed. Hát, ez meg is történt, de az állításod, mi szerint szar alak... Az teljesen igaz volt, és hogy távol kéne tartanod magad tőle. Minden bizonnyal, ha aznap este nem csókolod meg... Hagylak a saját utadon... Valószínűleg te jól döntöttél volna.