Érzéki Pokol

19

Kira

Miután Mattel elköszöntünk én haza mentem. Úgy éreztem hulla vagyok. Be is dőltem az ágyba és nagyjából hajnal kettő körül ébredtem meg.

Letusoltam, ezáltal fel is ébredtem kicsit és sajnos gondolkozni is lett energiám. Annyira túlságosan is, hogy már csak azon kaptam magam, hogy a cipőmet húzom a lábamra. Mit csinálok? Megyek... és szerelmet vallok Anának? Csak így? Nem telt bele sok idő, hogy az utca lámpái alatt fújom a füstöt és az eget szemlélem.

Lehetne ennél rosszabb? Talán tényleg nem. Miért kéne megvárnom míg mindenki is ott lesz a találkozón? Amikor most azonnal is találkozhatok vele? Ismét megindulnak a lábaim, de aztán jó pár lépés után rájövök, hogy biztos nem állok még készen rá. Vajon valaha készen fogok? Nem tudni... Az biztos, hogy most még nincs itt az ideje. Végül felsóhajtok és a hajnali sétámnak véget vetve haza veszem az irányt. Közben a zsebemből előtúrom a telefonomat, és küldök egy üzenetet Mattnek: benne vagyok.

Viszonylag hamar megszervezik a találkát, három napra rá. A szívem a torkomban dobog. Órákig gondolkoztam mit vegyek fel, pedig én aztán ezt soha nem szoktam túlgondolni. Végül már annyira felhergelem magam rajta, hogy csak egy sima fehér póló és egy térdnél kiszaggatott kék farmer mellett döntök.

Mire oda érek, már Tracy és Matt ott vannak, de szerencsére Ana még nem érkezett meg. Ellenben nem sokkal azután, hogy kikérem magamnak az italomat, Maya is betoppan. Nem igazán értem, ő miért van itt. Aztán villámcsapás szerűen üt belém a felismerés: hiszen semmi nem történhet úgy, hogy ő ne lenne jelen.

Tracy szinte felvisít amikor meglátja Mayát, a nyakába is ugrik, majd a pillantásával jelzi, hogy nagyon izgatott az estét illetően. Bár azért kissé idegesíti, hogy Jo még sehol.

Maya le is pakolja a cuccát mellém, Tracyvel és Mattel szemben.

- Sziasztok! - köszön egyből, aztán felém fordul és egész barátságosan rám mosolyog. - Szia Kira.

Meglep a barátságossága, de örülök neki.

Azonnal viszonzom a mosolyát és én is köszönök neki, bár még kissé félénken. Egész érdekes felállás. Bár igaz, Mattet ismerem. Viszont Ana heverjaival sosem voltam még hatszemközt.

Maya is hoz magának inni, aztán ismét letelepszik mellém. Telnek múlnak a percek, már egy egész kellemes beszélgetés alakul ki köztünk, sőt a csajok már azt tervezgetik, hogyan hagyjanak majd kettesben Anával, amikor ő hirtelen megjelenik.

Tudtam, hogy szédítő érzés lesz látni őt, de arra nem gondoltam, hogy a lehető legrosszabb értelemben. Titkolni is nehezen tudom, hogy igen kellemetlen szituáció kerekedett. Mégis én vagyok aki felpattan és próbálja orvosolni a problémát, amikor Ana másodmagával érkezik.

- Sziasztok! Már mindenki rá... - megköszörülöm a torkom. - Rátok várt. Hozok nektek inni!

Közelebb lépek Anához, direkt a szemeibe nézek.

- A szokásosat kéred?

Tracy aggódva néz Mattre, aki szintén kellemetlenül érzi magát. Bár ő ismeri Kirát a legjobban, ilyennek sem látta még, és nem tudja hova rakja ezt a viselkedést. Matt megvető tekintete Mayára esik, hogy gratuláljon a remekbe szabott ötlethez.

Miután Ana biccentett elmosolyodok, és az új szerzeménye felé fordulok. Végig mérem. Aztán felé nyújtom a kezem

- Kira.

Láttuk már egymást. Nem is egyszer. A hírneve biztos megelőzi, de ha bele gebedek sem fogom tudni megmondani, hogy hívják. Mindig ott volt minden buliban, ahol csajozni lehetett. Nem egyszer játszottunk szótlanul. Talán nem is lehetne játéknak nevezni, inkább csak rivalizálásnak. Kinek sikerül előbb ágybabújni egy kiszemelt személlyel. Mindezt teljesen távolság tartóan, csakis kizárólag az ismerősök által tájékozódva.