Érzéki Pokol

23

Ana

Tetőtől talpig ideges voltam a vizsgám napján, de mégis, számomra meglepő módon probléma nélkül teljesítettem minden feladatot, mondhatni az összes koktélom tökéletesre sikerült. Aznap otthon pihentem ki az izgalmakat, csak másnap mentembe a bárba. Mindenki jött gratulálni, mert persze Mayától rögtön hallották a jó hírt. A főnök is az irodájába hivatott, hogy beszéljünk erről a papírról.

Tollát a kezében forgatva ül az íróasztalánál, amikor belépek. Mosolyog, és egyből hellyel kínál maga előtt. Int, hogy az ajtót csukjam be magam mögött. Becsukom az ajtót, én is mosolygok és leülök vele szemben.

- Szeretnék én is gratulálni a sikeres vizsgádhoz, Joana.

- Köszönöm, Daniel. De nélküled nem sikerült volna, te engedtél felkészülni - hízelgek neki.

- Nagy előrelépés ez ebben a szakmában. Mindig támogatom, ha valakiben látom az elszántságot. Benned mindig is láttam azt a tűzet, ami ebben a szakmában előre visz. Tudod sokat figyeltelek, a pultban is, mennyire lelkesen dolgozol.

Meglep, hogy ilyeneket mond nekem, zavarba is jövök.

- Szeretek odafigyelni a dolgozóimra, de te mindig is kitűntél a többiek közül.

Nem igazán tudom hová tenni ezt a sok dicséretet, ezért csak zavartan mosolygok.

- Hát, igazán köszönöm. Ez kedves tőled.

Bólint. Eltolja magát az asztaltól és feláll. Mögém sétál, egyik ujját végig húzza a vállamon, majd a lapockáidmon és a másik vállamon.

- Beszéltünk arról az előléptetésről.

Meglep, ahogy hozzám ér, és bele is borzongok, de nem a jó értelemben. A hangsúly sem tetszik.

- Iiigen - mondom óvatosan.

Megáll szorosan velem szemben. - Tudod, ez az előléptetés, hát, hogy is mondjam... kicsit csak egyoldalúan lenne jó. Ha feljebb raklak a ranglétrán, akkor emelkedik a béred. Ha viszont emelkedik a béred, akkor többet kell adóznom utánad. Ez viszont nekem annyira nem jó.

Nagyot nyelek és gyanakodva nézek fel rá, nem tudom mit reagálhatnék erre, de folytatja is zavartalanul.

- De te okos lány vagy. Biztosan ki tudnál találni valamit, ami nekem is jó, hogy aztán neked is az lehessen.

Kezdem egyre kényelmetlenebbül érezni magamat. Mégis mi a fenéről beszél?

- Hát... Gondolom ha jól dolgozok és egyre extrább koktélokat tudunk kínálni, akkor egyre több lesz a vendég is. Az pedig természetesen több bevételt is jelent számodra.

Elmosolyodik lágyan. Ujja hegyét végig futtatja az államon.

- Talán én kezdtem rosszul, hogy az anyagiakra világítottam rá első sorban. Nem gondolom, hogy csak a pénz az, ami boldoggá tud tenni. Főleg egy ilyen gyönyörű nő társaságában.

Elhúzom a fejemet az ujjától. Megrökönyödve nézek fel rá. Kezd leesni hogy mégis miről beszél, és nem akarom elhinni.

- Ugye te most nem...? Ó jesszus! - felpattanok a székről és megkerülöm, hogy távolabb kerüljek tőle.

Még mindig mosolyog. Lágyan, teljesen nyugodtan.

- Ugyan Joana... nem olyan nagy ár az egy irtó jó pozícióért. Meg tudom neked adni amire vágysz. Cserébe csak annyit kérek, hogy te is add meg nekem, amire vágyok.