Érzéki Pokol

3

Ana

A délelőtt nagy részét átalszom, mint a legtöbb esetben munka után. Azt sem tudom mikor volt olyan utoljára, hogy délelőtt tíz előtt keltem volna fel. Ilyen ez az éjszakai élet, amikor hajnali négy után kerül ágyba az ember. A szemernyit sem szexi, ellenben annál inkább kényelmes pizsamámban slattyogok ki a konyhába, hisz minden "reggelemet" kávéval kezdem. Maya már az asztalánál ül és reggelizik. Szeretem, amikor hamarabb kel fel, hisz ő sem működik kávé nélkül, és mire én kimászok a szobámból, már vár a frissen lefőtt, gyilkos erősségű nedű.

– Jó reggelt – köszönök oda egy hatalmas ásítás kíséretében.

– Jó reggelt, Csipkerózsika – vigyorog rám rögtön. – Kellemes éjszakád volt?

– Ühm, elment – morgom, és már fogom is a kedvenc bögrémet, hogy tele töltsem.

– Elment? – csodálkozik, még a pirítóst is leteszi a kezéből.

Leülök vele szemben, töltök tejet a kávéba és belekortyolok. Nem értem, hogy mi ennyire meglepő, és valószínű, hogy ez látszik is rajtam.

– Szóval... – méreget, mint aki nem is tudja, hogy mit gondoljon. – A tegnap esti csaj... Szinte felfalt a szemével.

– Szinte fel – helyeselek, és rámosolygok a bögrém fölött. – De ennyi.

– Hogy–hogy ennyi? Részleteket akarok! – förmed rám, amitől hátrahőkölök a széken. – Jól csókol? Biztos. Az a tekintet nem hazudik. Aztán? Feljött? Bedumálta megát a bugyidba?

– Maya, én nem... – mondatomat a kapucsengő hangja szakítja félbe.

Gyorsan fel is pattanok, hogy megszabaduljak lakótársam kérdéseitől, bár fogalmam sincs, hogy ki jöhetett.

– Nem menekülsz, kisasszony! – kiált utánam, de én csak mosolyogva, szó nélkül ott hagyom.

Tracy barátnőm hangját hallom a telefonban, rögtön fel is engedem. Mit akar itt ilyenkor ? Szinte berobban a lakásba, úgy közlekedik, mint aki haza érkezett. Táskáját laza egyszerűséggel ledobja, majd lerúgja magáról a cipőt. Helyet foglal a konyhában, kifújja magát, aztán beszélni kezd.

– El sem fogjátok hinni, mi történt velem az este!

– Csak nem a nyakadba szakadt a lottó főnyeremény? – jegyzem meg gúnyosan.

– Hát az éppenséggel nem, viszont egy irtó cuki srác igen! Helyes, isteni alakja van, jó humorral rendelkezik, és nagyon ügyesen bókol. Emellett gazdag, tetoválóként dolgozik, és cseppet sem zsugori. Épp a dartsot nyomtuk Amy–vel, amikor mögém lépett, megfogta a derekam és a fülembe súgta, hogy engedjem meg, had segítsen. Hát, még a hideg is kirázott tőle! Nem is tudom utoljára mikor reagált így a testem egy pasira! Először persze megjátszottam, hogy nem vagyok könnyen kapható, aztán bemutatkozott, és meghívott egy italra. Metthew–nak hívják. Rengeteget beszélgettünk és nevettünk, míg végül kijelentettem, hogy haza kell mennem. Titkon minden porcikám abban reménykedett, hogy felajánlja, hazakísér. Egy pillanatig sem habozott megkérdezni! Akkor már tudtam, hogy egy szavába kerül és lefekszem vele. Amikor hazaértünk, a kapuba gondolkozás nélkül, mit sem félve az elutasítástól, lekapott. Úgy csókol, gyerekek! Szinte egy kisebb Balaton lett a lábaim között. Hát, mondom, jó hülye vagyok, ha hagyom veszni. Meglepően figyelmes volt. Minden ruhát érdeklődve bontott le rólam. Nem az a tipikus, csak had dugjon már meg. Aztán iszonyat hosszú előjátékban volt részem, már én kértem meg, hogy vegye le a bugyimat, mert nem bírtam tovább – itt vesz egy nagy levegőt, mivel eddig majdnem mindent egy levegővel darált le. – Aztán vagy 3 órán keresztül döngetett, a létező összes pózt végig jártuk. Soha nem gondoltam volna, hogy egy csávó lehet ennyire strapabíró. Nem is számoltam hány orgazmusban volt részem. Kicsit mondjuk olyan érzésem volt, hogy túl sok tapasztalattal rendelkezik, de valamiért egyáltalán nem zavart.