Érzéki Pokol

18

Előző este, amikor Maya meglátta Kirát, az volt az első gondolata, hogy kicsinálja. Ismeretlen harag kerítette hatalmába ahogy látta őt ott állni a piás üveggel a kezében. Érezte, hogy az egész teste megfeszült, ajkai összepréselődtek, tekintetében gyilkos fény villant meg. Bármire hajlandó lett volna, hogy Jo-t védje egy újabb bukástól. De Jo nem kért a védelméből. Kezébe vette az irányítást, de nem olyan irányba fordította a dolgokat, ahogy Maya várta volna. El sem hitte volna, ha nem a saját szemével látja, hogy milyen hatással vannak egymásra. Bár még a korláton támaszkodva is érezte a köztük lévő feszültséget, érezhető volt valami más is. Kívülről szemlélve egyszerre tűntek kínosnak és aranyosnak. Mintha egy béna tini udvarlás zajlott volna le köztük, de közben úgy viselkedtek egymással, mint a régi barátok. Mégis mi a fene volt közöttük?! Jo-t figyelve egyre egyértelműbbé vált számára, hogy ide már külső beavatkozásra is szükség van. Ezek ketten képtelenek egyedül elrendezni a dolgaikat, pedig a vak is látja, hogy egymásra vágynak. Végül közbeavatkozás nélkül végig nézte, ahogy elsétálnak, aztán ő is haza indult. Útközben eldöntötte, hogy beszélnie kell Tracy-vel.

Másnap reggel, amint Tracy felkel látja is az éjszaka kapott sms-t Mayától. Az első gondolata az volt, hogy biztos félre küldte, hogy nincs sok értelme ennek a mondatnak: Kira kell neki.

Aztán rájön, hogy csak egy Kirát ismernek, és a "neki" valószínűleg Jo lesz, úgyhogy rögtön izgalomba is jön.

Csendben kimegy a konyhába, hogy Matt-et ne keltse fel, és bekapcsolja a kávéfőzőt. Legszívesebben fel is hívná azonnal Mayát, de sejti, hogy ilyenkor még alszik. Várnia kell. A biztonság kedvéért válaszol neki, hogy hívja fel, amint felkelt.

Maya miután végig nézte, ahogy Jo az este elsétál Kirával haza ment. Persze aludni nem tudott... Kattogtak a fogaskerekei. Végig gondolta az egész estét, és olyan értelmetlennek tűnt minden, addig a percig, amíg Kira rá nem mosolygott Jo-ra. Ott valami megváltozott.

Nem tudott aludni, csak forgolódott órákig, amikor hallotta, hogy nyílik az ajtó. Persze nem akart ő hallgatózni... (dehogyisnem) de kivehető volt, hogy Jo egyedül érkezett haza. Ezután már hamar elnyomta az álom.

Reggel is korán fent volt már... lefőzte a kávét, berakott egy adag mosást, reggelit csinált. Aztán pittyegett a telefonja. Mint akit puskából lőttek ki, rohant megnézni, és igen! Tracy írt. Azonnal felkapja az asztalról és már tárcsáz is. Jo még biztosan alszik.

Tracy az asztalnál ülve kortyolja a kávéját, mikor látja, hogy Maya szinte rögtön hívja is.

- Jó reggelt - köszön bele lelkesen. - Azt hittem, hogy ilyenkor még alszol.

- Ó, már vagy két órája ébren vagyok, egyszerűen nem hagynak aludni a gondolataim - kezdi el hadarni egyből köszönés nélkül. - El sem fogod hinni, mi történt tegnap. Vagyis ma..

Tracy mosolyogva hallgatja Mayát. Nem ismeri annyira jól, de tudja, hogy nem gyakran van ennyire besózva.

- Hallgatlak.

- Szóval egy átlagos napnak indult. Aztán Jo olyan búval baszott volt... Nem tudtam miért. Folyton nézelődött a tömegbe... Én nem szúrtam ki, de munka végén már szinte hozzá sem lehetett szólni. Aztán, ahogy kiléptünk a hátsó ajtón, szinte bele ütköztünk. Na szerinted kibe?

- Hmm.... Brad Pitt-be? - vigyorog Tracy.

Maya felkacag. - Hülye... Nem, Angelina Jolie kicsit férfias változatába... Azt hittem, hogy oda megyek és szétverem. Meg elküldöm a francba... aztán ránéztem Jo-ra, és egyszerűen nem ment.