Érzéki Pokol

20

Miután Matt elszabadult a csajoktól és épségben ki is verekedte magát a friss levegőre, azonnal körülnézett és Kirát kezdte el keresni. Szitkozódni kezdett, hogy nem látja a kocsma környékén, és messzebb kezdett el kémlelni. Aztán észre vette, mintha ő fordult volna be pont a sarkon. Talán... Más esélyes irány nem született meg a fejében, ezért az alak után indult, sőt, futott. Hosszú lépteinek köszönhetően hamar befordult a sarkon ő is, aztán lelassította lépteit, amint hátulról felismerte Kirát.

Kira

- Menekülsz? - szól utánam egy ismerős hang, hallani a hangján, hogy mosolyog.

Megtorpanok a hangra. Kezemben egy újabb cigaretta füstöl, a mai napon már nem is számoltam hanyadik. Pedig alapjáraton nem szívok sokat. Most sem segít, inkább csak valami cselekvés, amire figyelhet a gondolataim helyett. Reménykedve fordulok meg, bízva abban, hogy vannak a hátam mögött, és csak beszélgetnek, nem nekem szólt...

Sajnos amikor megfordulok, és megtekintem Mattet egyből tudom, hogy ez csak is nekem szólhatott.

- Nem - válaszom határozott, bár fogalmam sincs, mennyire őszinte. - Mindenkinek így lesz a legjobb, hogyha én kikerülök a képből.

Mosolyogva közelít felém, de arcán némi szánalom is tükröződik.

- Ki az a mindenki? Egyedül ez a Hannah csaj nyerhet vele.

Felvonom a szemöldökömet. - Ha Anának erre van szüksége, akkor egészségére - kissé ellenségesebben hangzott, mint szerettem volna. Már hülyeség lenne javítani rajta. - Te miért hagytad ott, azt a remekbe szabott társaságot?

Felsóhajt és megrázza a fejét, megáll mellettem.

- Adsz egy szálat? - bök a cigire a kezemben.

Elmosolyodok. Felé nyújtom a dobozt. - Azt hittem, leszoktál...

- Le is - kivesz egy szálat, aztán elveszi tőlem a gyújtót is. Pillanatok múlva ott füstölög az ő kezében is a cigi. - Nem hiszem, hogy Jo-nak erre lenne szüksége - bök fejével hátrafelé. - Inkább csak jobb, mint a semmi. Kitölti az űrt.

- Mégis milyen űrről beszélsz? Ő volt, aki közölte velem, hogy legyünk csak barátok.

- Mert egy idióta barom voltál, te tökfej - mutató ujjával megböki a fejemet. - Nem véletlenül kaptál egy újabb esélyt tőle, de te elcseszted. - közben elindul, remélve, hogy vele tartok.

Matt szavai ma máshogy hangzanak a fejemben, mint eddig valaha. Most talán kicsit értelmet nyertek.

- Szerinted mégis mit kellene csinálnom? Szálljak szembe Miss Pöcsfejjel? Mit érnék vele? Gyerekes lenne. Ő Hannah, az egyik legnagyobb riválisom, te is tudod. Ez egy egyértelmű jelzés volt Ana részéről, hogy túllépett.

- Nem tudom - mondja végül.

Felsóhajtok. Eldobom a csikket.

- Rendes tőled, hogy utánam jöttél, de ha nem bánod, én most haza megyek. Menj vissza nyugodtan. Megleszek.

- És ha haza kísérnélek? - mosolyog rám. - Ráérek.

Elnyomja a csikket a cipője talpán, aztán a kukába dobja.

Megállok és felnevetek kicsit. - Ugyan már, az túl romantikus lenne. Tudod, hogy nem az esetem. Majd találkozunk.

Megveregetem a vállát, és ellépek mellőle. Pont elég volt mára ebből a napból. Másra sem vágyok jobban, mint egy forró bőrégető zuhanyra, aminek már szinte fullasztó a gőze.