Érzéki Pokol

2

Ana

Ma este nagy leltározás van, így keveset vagyok a pultban, főként a főnökkel vagyok a hátsó raktárban. Nagy választékunk van, így órákig tart mire mindennel elszámolunk. Műszak vége előtt négy órával szabadulok vissza a pultba főnököm társaságában, majd kezdem kiszolgálni a vendégeket. A második vendég után észreveszek egy ismerős alakot. Először nem esik le, honnan ismerős, aztán majdnem a fejemre csapok, úgy ismerem fel a sörös lányt. Rá is mosolygok, de nem kényeztetem el azzal, hogy ő a következő vendég. Várja csak ki a sorát, ha már visszajár egy koktélbárba sörözni! Két vendéget szolgálok még ki, mielőtt foglalkoznék vele is, de azonnal meg is bánom. Szándékosan ignorál, még csak rám sem néz, úgy vakkantja oda nekem a választ, mintha ezzel bármit is elérne nálam. Azt már nem, kisanyám! Ha nem fizető vendégről lenne szó, szívem szerint elküldeném, de így nincs mit tenni, meg kell próbáljam lenyűgözni. Mikor ezt közlöm is vele, azonnal előrukkol egy zseniális ajánlattal, amin persze csak ő nyerne. Jó fejségből hagyom neki kibontani az ötletét, és meg kell hagyni, a végére nem is annyira szörnyű. Átgondolva egész ügyes. Jutalmul bele megyek a játékba és megcsinálom neki a csókot, amit kért. Koktélként.

A Francia Csók pont meg fogja tenni a kellő lépést. Konyakból és pezsgőből egy whiskys pohárba egy-egy felest töltök, és egy darab kockacukrot dobok még bele, ami szépen lesüllyed az aljára.

Látom az arckifejezésén, hogy nagyon nem tetszik neki a visszavágásom. Ezen felbuzdulva még egy kis flörtöt is megengedek magamnak, had egye a fene, de rögtön mással kezdek foglalkozni, még mielőtt reagálhatna. Épp egy szelet lime-ot nyomok szét egy pohárban, amikor gúnyosan megjegyzi, úgy érzi, flörtölök vele. Akaratlanul is elmosolyodok. Még ha így is lenne, akkor sem vallanám be neki soha. Aztán valahogy mégis piszkos flörtbe megy át az egész. Főként az ő oldaláról, még csak nem is burkoltan nyomul, de mégsem bánom. Talán csak az vonz, hogy ennyire nyitottan csinálja. Mocskosul nagy önbizalommal rendelkezik, ráadásul igen határozott. Még egy ivós játékot is bevállal, csakhogy többet kihúzhasson belőlem. Minden megkezdett ital előtt egy kérdés, és bónuszként kikötöm, hogy ha rossz kérdést tesz fel, nem kap olyan finom italt.

Az első kérdése nevetséges, de tetszik. Legalább vissza tudok szólni rá frappánsan. Kicsit újabb flörtbe szalad a dolog, de végül ott hagyom, sajnos dolgoznom is kell. A következő kérdését szinte elpazarolja, de megszánom egy Tequila Sunrise koktéllal, és még egy semmit mondó választ is nyomok mellé. Ezt a koktélt elég sokáig issza, talán nem akar hamar fejre állni. Cseles. Harmadik kérdése már érdekesnek minősíthető, csinálok is neki egy Manhattan koktélt, biztos vagyok, hogy ízleni fog neki. Válaszom kissé kacérra sikerül. Miért érzem azt, hogy tetszik, amit eddig láttam ebből a nőből? Akár most azonnal hátra mennék vele a mosdókhoz, persze erről neki nem kell tudnia. Jesszus, lehet, hogy baromi rég szexeltem már egy jót!

Maya, aki lakótársam és munkatársam is egyben, szinte dühöngve jelenik meg mellettem, arról panaszkodva, mennyire abnormális és idegesítő, amikor valaki nem érti meg, hogy le kéne kopnia. Míg én fél szemmel a pultot figyelem, ő csak dühöng, hogy miért köteles az ilyet is kiszolgálni. Megmondom őszintén, ezt én sem értem. Beszélgetésünk gyorsan nevetésbe fullad, majd visszatérek kötelező feladataimhoz. A furcsa idegen azonnal beszélgetést kezdeményez az előző szituációról. Nem bánom, élvezem is, hogy valakivel beszélgetek. Nem telik bele sok idő, csörögni kezd a telefonja, engem pedig a főnököm hátra hív. Mire visszamegyek, ő már nincs ott. Furcsállom a dolgot, de úgy döntök, jobb, ha nem foglalkozom vele, bizonyára elindult egy könnyebb prédára vadászni. Mayát is lepattintom, mikor róla kérdez az öltözőben. Együtt indulunk ki a hátsó ajtón. Ő megy elől és amint kinyitja az ajtót, a küszöbön meg is torpan, én pedig majdnem nekimegyek. A háta mögül nyakamat nyújtogatva előre nézek a válla fölött. Meglepődök, amikor meglátom a furcsa idegent és őszintén, nem is tudom, hogyan reagáljak erre a helyzetre. Maya persze azonnal otthagy mosolyogva, biztosan abban reménykedik, hogy valami szaftos sztorival állok elő reggelre. Hát csak ne reménykedj, Maya! A lépcső tetejéről nézem, ahogy engem vár. egy szürke pólót, sárgás vagy barnás-kék kockás inget visel, és egy sötétkék farmer van rajta. A nevemen szólít. Nem is tudom miért lepődök meg ezen. Sőt, a fajtáját ismerve talán még elég sokáig is tartott megtudnia a nevemet. Lassan lesétálok a lépcsőn és megállok vele szemben, nem terveztem az éjszakám hátralevő részét a munkahelyemen tölteni. Rövid beszélgetés után hazafelé sétálunk, közben őt figyelem. Azzal hiteget, hogy ő a herceg a fehér lovon majd még a paripáját is bemutatja. A kék paripa. Nem biztos, hogy szeretném megismerni. Nem nekem való. Megpróbálom megtudakolni a nevét, de teljesen kudarcba fullad a terv. Az alkohol teljesen elvette az eszét, bár azért vicces, biztos azt hiszi, hogy fel fogom vinni a lakásra. Nagyot téved. Pár utcányira távolodunk a bártól. Megyünk jobbra is balra is, aztán hirtelen megállok egy háztömb előtt. Hazaértem. Valószínűleg most fogok elcseszni egy jónak ígérkező estét, de makacsságom nem engedi, hogy ilyen könnyen megkapjon. Búcsúzásképp kap egy puszit az arcára, éppen a szája sarka mellé, bár az igazat megvallva, elég csábító lett volna, hogy közelebb is adjak. Gyorsan elhúzódok, és már sétálok is be a házba, közben nem bírom ki, hogy ne forduljak hátra. Tekintetünk még egyszer találkozik, aztán belépek az ajtón.