Érzéki Pokol

5

Ana

Maya bulija óta nagyot fordult velem a világ. Kira rendszeresen látogatta a bárt, már-már minden nap elnézett. Maya szokta mondani, hogy akkor is látja, ha nem dolgozom, de olyankor sosem időzik. Aranyos gesztus. Viszont azóta még csak meg sem próbált a közelembe férkőzni. Talán azt hiszi, én fogok kezdeményezni? Várhatja!

Ma zártkörű rendezvény van nálunk, említettem is két napja Kirának. Kérte, hogy szerezzek jegyet neki, de nemet mondtam. Utólag már bánom, de ha annyira velem akarna lenni, akár el is hívhatna valahová. Miért mindig csak a báron belül találkozzunk munkaidőben?

A vendégek szépen meggyűlnek, a személyzet pedig elkezdi kiszolgálni őket. Pont mint egy átlagos hétköznapon, annyi változással, hogy most mi is kapunk kimenőt a pultból, megbeszélés szerint. Egyik kintlétem közben valaki hátulról hozzám simul. Már majdnem lecseszem az illetőt, hogy ezt már ugyan mégsem kéne, akkor látom csak ki az. Kira. Ki más lenne? De hogy jutott be? Mit keres itt?

Már éppen készülök felháborodni, amikor feltűnően végig néz rajtam, tekintete elismerő, szemei csillognak, szája széles mosolyra húzódik. Baszdmeg, Kira! - születik meg a gondolat a fejemben. Iszonyatosan jól néz ki. Egy világoskék ing van rajta, sötétkék mellénnyel és nyakkendővel, elegáns sötétkék farmer és egy fekete cipő. Nagyon kitett magáért. Csak ne lenne ennyire szexi! Érzem, hogy elönt a forróság, különösen amikor hozzám simul és a fülembe kezd el beszélni. Parfümjének kellemes illata csap meg és mélyen magamba szívom. Aztán a szemembe néz, és még mielőtt megcsókolhatna elhárítom. Játékos mosoly ül ki a szám szélére. Miért is adnám meg ennyire könnyen magam? Mert tudom, hogy erre vágyik? Nem. Ez nem elég! Mert én ezt akarom? Kira ujjai végig futnak a hátamon, egész a nyakamig. Megborzongok, és válaszra nyitom a számat, de aztán anélkül csukom be. Elveszem az ujjam Kira ajkaitól, amit eddig ott tartottam hárításként, és tekintetem elgyengül. Elfogy az ellenállás és mikor ismét megpróbálja, szinte megszűnik a világ körülöttem. Kezeim automatikusan mozdulnak és egyik a derekára, másik a tarkójára csúszik. Bár nem akarnám elárulni magamat, mégis kicsúszik egyhalk nyögés belőlem, ahogy hevesebb csókra vált, de remélem, hogy a zenétől nem hallotta. Persze, hogy bele mosolyog a csókba! Ezek szerint mégis. Tudatalattimba lassan visszatér a külvilág és még mielőtt nagyon belemerülnénk, leállítom. Érzem, hogy tekintetem csillog amikor ismét ránézek, bár fogalmam sincs, hogy mi váltjaki: a csók, az alkohol, vagy, hogy újra láthatom. Tudom, hogy nem lehet bent karszalag nélkül, de eszembe jut, hogy volt olyan vendég, aki nem jött el. Kézen ragadva Kirát a pult mellé vezetem, és ott ráparancsolok, hogy várjon meg. Az irodában előtúrok egy megmaradt karszalagot és azzal térek vissza hozzá. Nem sokat tudok hozzáfűzni az átadáshoz, mert az egyik pultos csaj szól, hogy váltsam, ő is menne kicsit bulizni. Így már kissé távolságot tartva Kirától ismét italt szolgálok fel. Persze mint a többi estén, igyekszik előttem lenni, és beszélgetni velem.

Nem telik el tíz perc sem a pultban, mikor Kira feldobja, hogy játszunk. Vajon kitől kapta az ötletet? Persze, hogy Mayától. Megölöm! A lényeg, ha tud olyan koktélt mondani, amit nem tudok megcsinálni, akkor az est további részében az övé vagyok. Gyerekjáték! Nem is ismeri a koktélokat, előnyből indulok. Ritkán látok emberek tekintetében annyi határozottságot, mint amennyi Kiráéban van. Csak ne lenne még mindig ennyire szexi! Némi gondolkozás után halvány mosoly kíséretében bólintok. Vágyok rá, hogy lenyűgözzön. Nem tart sokáig, amikor látom, hogy telefonos segítséget használ, kicsit csalásnak érzem. Gyakorlott mozdulatokkal dobom össze az első italát, és leteszem elé, közben a szemeibe nézek. Láthatóan ő is csalódott, mégsem fog ez olyan könnyen menni, mint eltervezte. Meg is érdemli!