Érzéki Pokol

12

Ana

Miután a reggel elrendeződött és egyedül maradtam, fel is hívtam Tracy-t. Úgy éreztem, hogy muszáj beszélnem vele, mert össze vagyok zavarodva. Minden sokkal egyszerűbb lett volna, ha Kira már nincsen a lakásban, mire felkelek.

De ott volt. Nem csak egyszerűen ott volt. Kávét főzött. Mayával beszélgetett, ráadásul amikor megjelentem, akkor sem igyekezett eliszkolni.

Jajj, Kira, miért csinálod ezt velem?!

Le kellett volna lépned... úgy, mint azelőtt. Hogy rossz érzéssel tölt-e el, hogy maradt? Nem. Rossz érzéssel az tölt el, hogy mérhetetlenül boldog vagyok, amiért reggel is találkoztam a mosolyával, ihattam az irtózatosan rossz kávéjából, és belenézhettem azokba a gyönyörű barna szemeibe.

Felhívtam Tracy-t, és délutánra meg is beszéltünk egy találkozót nála, amikor Matt már nem lesz ott.

Csigalassúsággal telt az idő, mire el tudtam indulni. Hajamat lazán felkontyoltam a fejem tetejére, egy trikót és farmert vettem fel. Direkt lassan sétáltam, de tíz perccel így is hamarabb érek oda. Nem baj, Tracy biztos nem bánja.

Felcsengetek és várok.

Tracy épp az egyik kedvenc számára táncol a konyhában, miközben smoothie-t készít. Bár inkább mondható kudarcnak a hadművelet, persze ezt sosem vallaná be.

A csengő hangjára az órára kapja a tekintetét. Máris ennyi az idő? Gyorsan leöblíti a kezét, és a csengőhöz siet, kinyitja Jo-nak az ajtót.

Felsétálok, az ajtót már résnyire nyitva találom. Kopogok egyet, de rögtön be is megyek.

- Hahó - szólok be a lakásba, közben le is rúgom a cipőmet.

- Sziaa, itt vagyok - szól ki a konyhából, miközben pár szem epret dob a sárgás, zöldes lébe, amiben kis fekete magok úszkálnak, vélhetően kiwi.

Bezárom magam után az ajtót és a hang irányába sétálok. Körül se nézek, egyből hozzá sétálok és adok egy puszit az arcára.

- Mi jót csinálsz? - nézek le a pultra.

- Találtam egy új receptet, és vásároltam mindenfélét, aztán összeturmixolom. Nagyon finom lesz, ne aggódj! Ismersz - elvigyorodik

Elfintorodok és bekapok egy szem epret. Ha Tracy főz, vagy már csak ételhez, esetleg italhoz nyúl, isten óvjon mindenkit, hogy azt meg kelljen kóstolni.

- Aha, nagyon finomnak tűnik.

Elhúzza a száját, de nem zavartatja magát, újabb eperért nyúl és azt is elvágja, majd a többihez dobja.

- Na és miújság? Kicsit kétségbeesett hangod volt. Aggódnom kellene?

Felsóhajtok és leülök az egyik székre az asztalnál.

- Hát... Igazából én sem nagyon tudom. Tegnap... Szóval... Találkoztam Gracelyn-nel - nyögöm ki nehezen.

Megint összeszorul a torkom a gondolatra.

Tracy kezében megáll a kés, láthatóan lesokkolom.

- Hogy micsoda? - teszi fel a kérdést, mint aki nem hallotta, pedig teljesen tisztában van vele, mit hallott. - Nem úgy volt, hogy eltűnt?

- De, úgy. Viszont két napja kaptam tőle egy sms-t, hogy itt van és találkozzunk.

Tracy erre már felvonja a szemöldökét.