Heart Soldier

XXXVI.

Chris...

*

Nesze! -vágott hozzám a szemközti ágyból Bia egy tégelyes krémet.

-Ez mi?

-Ázsiai gázló krém. Én csak cica krémnek hívom, az a kozmetikai szakkifejezés rá.

-És mit kezdjek ezzel? Segít a szemkarikáimon?

-Kenegesd vele az égési sérüléseid, ha nem akarod, hogy ocsmányul hegedjenek be. Bár van egy olyan megérzésem, hogy életed végéig látszódni fognak, viszont ezzel nagyban csökkenhet a hegesedés csúnyasága. Én is ezzel kentem a lövedékektől kapott hegeket, nagyon szépen összehúzta őket.

-Köszi. -mosolyodtam el. -A törött bordára nincs valami jó krémed? -viccelődtem.

-Azt ne mondd, hogy a bordád jobban fáj, mint a billog nyomai, mert úgysem hiszem el. Az csak akkor fáj, ha behatás éri, az égés viszont nem szűnik égni.

-Nem, tényleg nem. Csak akkor szúr, ha nevetek, levegőt veszek, tüsszentek, mondjuk most azt legalább nem tudok a tamponoktól...  felállok, leülök... a kakilást meg még nem mertem kipróbálni. -nevettem fel. -Au!

-Törtem már bordát én is. Nem éppen kellemes. -kommentálta háttal nekem Danny.

-Te ébren vagy, McKenzie?

-Ki a kis faszom tud egész nap aludni  szerinted? -nevetett fel és lassan a hátára gördült. -Mindenesetre fogalmam sincsen, miért kell nekünk itt dekkolni. A vállamat lőtték át, nem a gerincem tört. Még szerencse, hogy nem tudott célozni az a szexi kis hullád, Evans. Ha tudott volna otthagyom a fogam és valahogy nem tűnik szimpatikus halálnak az, hogy a saját vérembe fulladjak bele, vagy abba, hogy kilyukad a tüdőm.

-Te beteg vagy! -nevettem.

-Mondták már. Csak ne fájna ilyen cefetül!

-Pontosan hol vagyunk egyébként?

-Tényleg nem ismerős a hely?

-Nem igazán.

-Visszahoztak minket Thaiföldre. Itt kezeltek akkor is, mikor belédállította a kést Ryan.

-Hát ez nagyon kiesett. Biztos sok volt a morfium. -nevettem fel. -De akkor... jézusom, Elaine nem láthat így! Tud már róla, hogy visszajöttünk?

-Még senkinek nem szóltunk. Te vagy a főnök, te meg nem voltál magadnál. Libanonban nem csattoghattunk be a kórházba, elég hülyén vette volna ki magát. Még a végén valami X-vegyszert fecskendezett volna belénk a doki a közkórházban és mi is Pandúr pindúrokká váltunk volna.

-Pindúr pandúr, te barom! -nevetett Bia.

-Tök mindegy! -nevetett Danny is.

-És olyan sokáig voltam eszméletlen, hogy haza tudtatok hozni a repülővel?

-Pontosan. -bólogatott.

-De hogy a...

-Valószínűleg nem segített, hogy napokig lógtál alvás nélkül egy fémhuzalon, mint a vágós malacok.

-De szétrúgtuk a seggüket a mocskos libanoniaknak! -örült magának Bia.

-Nem.

-Nem, mi?

-Nem. Ezek missziósok voltak. Irakból, ha jól sejtem. Egyik sem libanoni volt. -kommentálta Danny, megerősítve a felvetésem.

-Hogy mi?