Heart Soldier

XXVIII.

-Mi történt? - szegezte nekem a kérdést Maggie, amint letettem a fenekem a tornácán pihenő üres székre. Magányos, idős barátnőmre néztem és először értettem meg úgy igazán, hogy ő mit érezhetett a boldogságom láttán.

- Semmi különös, miért?

- Mert úgy festesz, mint aki szellemet látott. Sírtál is, ha jól sejtem. Mi bánt?

- Kérdezhetek valamit, amire őszintén válaszolsz, tekintet nélkül a következményekre?

- Érezted úgy valaha, hogy nem lehetsz velem őszinte?

- Nem, soha.

- Akkor a kérdést sem értem.

- Igaz, bocsánat. -nevettem fel, mire ő is felkuncogott.

- Semmi gond. De halljuk, mi nyomja így a lelked?

- Érezted magad, ha csak egy pillanatra is, de szarul amiatt, hogy én terhes lettem?

- Micsoda kérdés ez? Miért éreztem volna magam ettől rosszul? Hisz ez egy óriási ajándék lett volna nektek.

- Nem a baba miatt merült fel bennem a kérdés, inkább amiatt, amit te átéltél a múltban. Nem érezted azt, hogy az élet igazságtalan? Vagy, hogy tőled miért vett el, ha nekem adott?

- Azt hiszem, ilyenek meg sem fordultak a fejemben. Én tényleg nagyon örültem a ti boldogságotoknak. De hogy jutott ez eszedbe?

- Úgy, hogy meg akartam róla bizonyosodni, hogy valóban olyan önző vagyok-e, mint amilyennek gondoltam magam, és sajnos pontosan olyan önző.

- Miért mondod ezt?

- Beszéltél Lila-val?

- Ne tereld a szót! Ki vele!

- Nem terelem a szót, vagy ha igen, pont, hogy rá.

- Na most már tényleg... végképp nem értek semmit!

- Ígérd meg, hogy megőrzöd, amit most mondani fogok neked!

- Ezt sem kell szerintem firtatni! Természetes, hogy megőrzöm a titkod!

- Valójában nem az én titkom, ezért nagyon fontos!

- Istenem, Elaine, bökd már ki, mert még ennél is jobban megőszülök, és az valóságos csoda lesz, mert már így is olyan a hajam, mint egy alpesi tájkép!

- Jól van, jól van! - nevettem fel. - Lila és Daniel gyermeket várnak! Hallottam, ahogy erről diskurálnak.

- Hogy mi? Jaj, de jó! -láttam őszinte örömöt az arcán. - Így már értem a kérdésed. Ilyesmit érzel a dologgal kapcsolatban? Irigy vagy, hogy nekik összejött?

Nem volt jó szó az irigy arra, amit éreztem, de elgondolkodtam Maggie szavain. Némán bólintottam. Fájt. Tudom, hogy undorító dolog, hogy a barátnőmmel kapcsolatban ilyet érzek, de nagyon fájt.

*

Lila ...

- Mag? Beszélhetünk?

- Persze Lila, gyere csak be!

- Segítened kell! - hisztiztem.

- Mi történt?

- Hatalmas szarban vagyok és senki mással nem beszélhetem ezt meg, akiben megbíznék!

- És Elaine?

- Na ez az! Amit most elmesélek, azt soha nem tudhatja meg senki, legfőképp Elaine nem!

- Mi olyan komoly dolog, amit a legjobb barátnődnek nem mesélsz el, csak egy vénasszonynak? Azt gondolod, nekem úgyis mindegy, mert félig a sírban vagyok már?