Heart Soldier

XXII.

-Mi a baj? -nézett kíváncsian Chris, mikor beléptem a fürdőszoba ajtaján. A kádban ült, nagy habok között, kényelmesen elterülve.

-Csak olyan félelem lett úrrá rajtam.

-Miért?

-Nem is tudom. Nem szeretek egyedül maradni. Kétszer leptek már meg a szobában, mikor egyedül voltam.

-Bejössz mellém?-mosolyodott el.

-Igen! -nyávogtam kedvesen.

-Gyere! Megmosom a hátad. -simogatta meg a kézfejem.

Ledobáltam magamról a ruháim és hanyagul hagytam őket a földre hullani szanaszét.

-Milyen meleg! -mosolyodtam el, ahogy behuppantam a vízbe. Chris közelebb bújt és átkarolta a hasam. Vállamra nyomta ajkait pár gyengéd csók erejéig.

-Nincsenek rá szavak. -sóhajtottam fel halkan suttogva. Elmosolyodtam. Állát finoman megtámasztotta a vállamon, arca az enyémhez simult finoman. Csak tartott a karjai közt és hallgattam a halk lélegzetvételét. Combjait simogattam végig lefelé, majd újra a térdeitől indulva, körmeimmel finoman végigszántottam a bőrét, melytől lábai megremegtek. Szembe fordultam vele, ő még mindig terpeszben volt előttem, félülésben.

-Olyan vagy most, mint valami kis éjszakai pillangó. -nevettem.

-Igen, felvettem a ribipózt. -nevetett fel ő is. Szemeibe meredtem, miközben eltűnt a sűrű hab között a kezem. Kacéran figyeltem reakcióit, miközben érzékenyebb területeire tévedt a tenyerem. Halkan felsóhajtott, majd hátradöntötte a fejét. Percekig nem engedtem, majd elveszítettem a türelmem.

-Csússz lejjebb egy kicsit! -adtam szinte utasításba.

-Rendben. -nézett fel rám csillogó tekintettel, miközben felálltam és két lába mellé léptem terpeszben. Végigsimított a combjaimon, én pedig lassan guggoltam le, hogy az ölébe ereszkedhessek.
Gyors mozgásomtól a víz mindenfelé folyt ki a kádból, de egyikünk sem foglalkozott vele abban a pillanatban. Hangosan nyögtem és erősen kapaszkodtam Chrisbe.

-Elaine! -tépte fel az ajtót egy ismerős hang gazdája. -Hoppá, úgy tűnik, itt már a babaprojekt van napirenden. -csukta be gyorsan az ajtót.

-Basszus! -szisszentem fel, miután újra csend lett a helységben. Chris mereven nézett rám.

-Ugye nem...

-De. Az anyám volt.

-Jézusom, de kellemetlen. -törölte meg az arcát.

-Nem nagy ügy.

-Nem nagy ügy? Soha nem találkoztam még az anyáddal, erre úgy lát először, hogy éppen... jesszusom, Elaine, ezt nem gondolhatod komolyan! Te nem borulnál ki, ha így látna először az anyám?

-Jó, nyugodj meg! -másztam ki a kádból és letöröltem magamról a habot. Mindenem vizes volt, az összes ruhám elázott a kilötykölt víztől. -Nem lesz gond. Megbeszéljük.

-Egyáltalán nem lesz kellemetlen, ugye?

-Nekem sem kevésbé kínos, hidd el. -tekertem magam köré a törölközőt és feltéptem a kilincset. Mérgesen mentem ki a fürdőből és a teraszon ücsörgő anyámra pillantottam. Épp ivott.

-Anya! -mentem ki a tornácra.

-Szia kicsim! Már is... ?!

-Mi?

-Befejezhettétek volna.

-Mi? Mégis hogy? Szerinted azok után, hogy ránk nyitottál volt még kedvünk hozzá?