Heart Soldier

LVI.

-Finom lehet a mai étel. Nézd, hogy eszik!

-A rozsdás vasszöget is ilyen bőszen nyammogva ennék.

-El... mi a fene van veled?

-Tönkrecsesztem az életem. Semmi egyéb.

-De erről ők nem tehetnek! Szedd már nekik szépen azt az ételt!

-Igazad van! Bocsánat, csak...

-Csak? Figyelj! Mindenki házasságába becsúsznak olykor gebaszok. Próbáld meg mostmár megjavítani, amit "tönkretettél". Megbántad, amit Danny... ó, te jó ég!

-Mi az?

-Sziasztok! Beszélnünk kellene. -állt meg a tálalóasztal mellett Danny.

-Kérlek, Danny! Dolgozom!

-Jó reggelt! -lépett be Chris és Hazel is.

-Na ez szép műsor lesz!

Meghűlt bennem a vér.

-Szia kicsim! Nézd csak, Hazie! Itt van anya! -lépett oda mellém és arcon puszilt.

-Sziasztok!

-Százados! -biccentett a fiú felé komor arcot vágva.

-Ezredes!

-Miért jöttél?

-Beszélnem kell Elaine-nel.

-Majd máskor. Mindjárt vége az ételosztásnak, utána meg elviszem a feleségemet kirándulni. -tette le Hazelt az asztalra.

-Fontos lenne.

-Sajnálom. Nem alkalmas. -fordult Danny felé, akin azt láttam, hogy annak ellenére, hogy nem tetszett neki, megadta magát.

-Rendben. Akkor majd minden szarért bejelentkezek hozzá előzetes egyeztetést követően mint Erzsébet királynőhöz, hátha egyszer alkalmas lesz. -tette le az asztalra Hazel mellé a pénztárcámat, majd sarkon fordult és kiment. Nagyon feszélyezett volt a helyzet, jobbnak láttam csendben maradni.

-Na? -fordult felém mosolyt erőltetve magára. -Kész vagy? Elrabolhatlak?

-Szeretnél? -mosolyodtam el szívből.

-Remek kis tervet szőttem ellened.

-Ellenem?

-Igen. Csak te meg én.

-És Haze?

-Ő ma az enyém! -dörzsölte izgatottan a tenyereit Maggie. -Drága kis angyalka!

-Komolyan?

-Sérelmezted, hogy keveset tudok rád összpontosítani. Szeretnék változtatni ezen.

-Egyem a szíved! -simogattam meg az arcát.

Összeszedtem a holmim izgatottan és gyorsan szedtem a lábam, hogy elszökhessek vele. Olyan boldog voltam. Kivitt egy kedves kis rétre, ahol megterített egy piknekezéshez.

-Ez annyira jó ötlet!

-Le merem fogadni, hogy még nem reggeliztél. -mosolygott.

-Nem, tényleg nem. Nem is volt igazán étvágyam.

-Csináltam neked szendvicset.

-Köszönöm. -mosolyogva vettem ki a kezéből és mohón haraptam bele. -Ugye tudod, hogy nem csinálhatunk úgy, mintha semmi sem történt volna?

-Szerettem volna kitérni rá, csak gondoltam először egyél pár falatot.

-Rátérhetünk. Kész vagyok rá.