Heart Soldier

XXI.

(Felnőtt tartalom, erőszakos cselekmény!)

Csak ültünk a tó partján és fogtuk egymás kezét. Az ujjamra felkerült a gyűrű és az övére is. Egy csodás fehér, lenge, csipkeberakásos szolid ruha volt rajtam és egy fekete pántos saru. Chris sem vitte túlzásba a kiöltözést. Csak néztük a naplemente halvány fényeit, a gyönyörű lótuszokat és a napsugarak által vörössé festett vizet. Lélegzetelállító volt.

-Annyi borzalmat éltünk át az utóbbi időben és most itt vagyunk, kettesben, mint férj és feleség. És te még mindig fogod a kezemet. -emeltem fel összekulcsolt ujjainkat és egy csókot nyomtam kézfejére. -Pedig csak most történt, hogy kimondtad, hogy fogni fogod, míg van benne erő. -mosolyodtam el.

-Az életem végéig. -sóhajtott és közelebb hajolva arcon csókolt. -Ígéretet tettem. Szeretlek.

Csak mosolyogtam és boldogan meredtem magam elé. Halkan hullottak a könnyeim. Keserédes pillanat volt ez. Életem legboldogabb pillanata, melybe belerondított, hogy nemrég veszítettem el a babámat. Keserédes. Tényleg keserédes. Furcsa érzés volt, hogy amint az élet elvesz, azonnal ad is, illetve fordítva. Talán túl nagyravágyó voltam, de az esküvő sem tudta feledtetni velem az elvesztés mérhetetlen fájdalmát, hiába szerette volna a lelkem megfoghatatlan és lefedhetetlen felületének minden egyes kis centimétere.

-Remélem egyszer legalább fele olyan boldoggá foglak tudni tenni, mint amennyire te teszel engem. Amennyire ... -belefojtottam a szót egy csókkal. Lassan csókoltam és soha ennyire érzelmesen. Hajába túrtam finoman és az ölébe másztam lassan. Egyetlen pillanatra sem engedtem el közben. Tenyerei csípőmet markolták finoman, de határozottan tartva, míg az ölébe nem segítettek teljesen. Imádtam, hogy annyira gyenge és törékeny voltam hozzá képest és, hogy ezt rendre éreztette is velem akaratán kívül is. Imádtam, hogy mikor őt csókoltam, megállt az idő. Ajkai puhasága, a lágyan érződő, kellemes parfüm, az ő illata. Ahogy cirógatott, ahogy tartott a karjai közt. Varázslatos pillanatok, melyeket senki nem vehetett el tőlünk.
Két tenyerem közé fogtam arcát, homlokomat övéhez érintettem. Az életemnél is jobban szerettem ezt a férfit és szavakba sem tudtam ezt fogalmazni.

-Menjünk el innen egy kicsit. Kérlek,  szakadjunk ki ebből a halálzónából.

-Persze, hogy elmegyünk! El kell vinnem a kis feleségemet nászútra. -mosolyodott el. -Legszívesebben vissza sem hoznám.

-De ugyebár a feleséged egy makacs disznó. -nevettem.

-Az. De szeretem benne ezt is. -simogatta meg a vállam, ahol lecsúszott rólam a ruha. Közelebb hajolt és megcsókolta a szabaddá vált bőrfelületet. Libabőrös lettem, teljes testemmel és halkan sóhajtva engedtem ki az addig benntartott levegőt. Finoman kioldottam a ruha hátán a fűzőt, melynek hatására lágyan omlott le rólam a lenge, puha anyag, szabad rálátást engedve teljes mellkasomra. Feljebb húzott magán, lapockáimra simított tenyereivel közelebb húzott és mellkasomat kezdte csókolni. Széles vállaiba kapaszkodtam, mely újfent azt éreztette, mennyire törékeny és gyenge vagyok hozzá képest. Szerettem ezt. Imádtam, hogy annyira férfias és erős, én pedig annyira nő vagyok mellette.
Lassan pattintotta ki pánt nélküli nelltartóm, mely türelmetlenül ugrott le rólam a mozdulatot követvén. Két mellem közti sávba bújtatta arcát és gyengéd csókokat hagyott libabőrös mellkasomon. Az összes kis pihém égnek állt, minden érintése után újra és újra átjárt a forróság. Kósza hajszálai csikizték bőrömet, miközben csókolgatott. Vállába böktem körmeimmel, ahogy ajkai mellbimbómhoz értek és teljesen közéjük vette mellkasom legérzékenyebb pontját. Hátrahajtottam a fejem és csukott szemmel sóhajtottam, míg ő gyengéden csókolt. Két tenyere közé fogta a melleim kétoldalról és gyengéden egymáshoz nyomta őket közben. Csípőmet erősen előrenyomtam ölén, s szinte észre sem vettem, hogy lassan mozogtam rajta.