Heart Soldier

XXX.

-Mikor jöttél erre rá? -kérdezte Daniel komoran.

-Mikor elkezdett furcsán viselkedni. Egyik nap tök normális volt, másik nap meg olyanokat mondott nekem, hogy az ő férje vagyok. Biztos voltam benne, hogy nem megbolondult, csak valami szer hatása alatt áll.

-Azt mondta, hogy a férje vagy? -kerekedtek ki Daniel szemei.

-Igen. Nagyon para volt, hogy Elaine-nek hívatta magát és rám akart mászni.

-És ezért te is azt hitted, hogy én vagyok ő, és lesmároltad. Te is be voltál cuccozva? Ez valami szerelmi dráma, ahol mindenki megbolondul a be nem teljesedett szerelmek miatt? -fontam össze a karjaim magam előtt durcásan.

-Nem láttam a piától, életem! Nem érdekel Lila!

-Fogjuk rá, hogy elhiszem, de bizonyítanod kell még, amint innen elmentünk. Tisztelned kell a kapcsolatunkat és engem.

-Hülyére foglak tisztelni. -hajolt közel az arcomhoz és a fülembe suttogott. Libabőrös lettem. Imádom, mikor szemtelen.

-Valamit ki kell találnunk, mert ez így nem lesz jó. Kérlek, hagyjátok a szexet későbbre!

-Jó, jó, bocsánat!

-Örülök neki, hogy veletek minden rendben, de az én barátnőmről most derült ki, hogy skizofrén lett és Elaine-nek érzi magát.

-Azért ez ennél kicsit árnyaltabb. Csak le kell őt tiltani a szerekről. Nem lesz baj. -nyugtatta Chris Danielt.

Teltek a napok és a feszültség nem csillapodott. Ugyan nem tudtunk még visszamenni a táborba, de én képtelen voltam Lila-val egy levegőt szívni, így megkértem Christ, hogy pár napra látogassuk meg anyát Bangkokban. Ezidő alatt Daniel védelmére bíztuk a többieket, beleértve a skizofrén ex-féle barátnőmet. Elhatároztam, hogy az a pár nap, amit anyánál fogok tölteni a lehető legzökkenőmentesebbre fog sikerülni, ha az ég a földdel össze is ér.

Első nap elmentünk az állatkertbe. Ugyan az időjáráson nem volt észrevehető, de szép lassan beléptünk a decemberbe, én pedig annak ellenére, hogy harminc fok van, szerettem volna megünnepelni a karácsonyt. Elkezdtem tehát lázasan készülődni, tervezgetni, kinek mit adok ajándékba. Egyetlen egy dologgal nem voltam csak tisztában, -amivel lássuk be, születésnapján sem brillíroztam- mégpedig azzal, hogy Christ mivel lepjem meg. Nem akartam állandóan a testemet ajándékozni neki, egyrészt mert az olyan kispályás, szegényes ötlet, másrészt azt ünnepek nélkül is megkaphatja, és meg is kapta. Mióta kettesben maradtunk, az anyával eltöltött órák kivételével nem szólt másról a kettőnk "énideje" csak arról, hogy szeretkezünk. Mindketten olyan mértékben be voltunk zsongva a másiktól, hogy ha nem én kértem arra, hogy feküdjön hanyatt, akkor ő lépte meg. Úgy éreztem, olyanok vagyunk, mint a versenylovak, órákon keresztül képesek voltunk kényeztetni egymást. És ennek úgy éreztem, soha nem lesz vége.

-Jó reggelt! -puszilt a nyakamba hátulról, miközben reggelit készítettem a zsúrkocsi választékából.

-Ah, de jó illatod van! -fordultam felé és arcomat belefúrtam a nyakhajlatába.

-Most másztam ki a zuhany alól. -kuncogott. Csikis volt a nyaka, mindig felkuncogott, mikor ezt az érzékeny területet csókoltam vagy cirógattam neki, ennek ellenére nagyon szerette is.
Hangosan sóhajtott, ahogy fogaimat gyengéden a bőrébe mélyesztettem.

-Várj egy pillanatra! -motyogtam, miközben Chris felültetett a konyhapultra és szétnyitotta maga előtt a lábaim, hogy közéjük léphessen.

-Mi a baj?

-Egyelőre nem szeretnék próbálkozni, hogy kisbabánk legyen. Mármint túl fájó még az emléke annak ellenére, hogy nagyon szeretnék majd tőled gyereket.