Heart Soldier

XLIX.

-Nagyon jól néz ki, életem. -simogatta meg a combom Chris, miközben letettem az asztalra a palacsintákat. Kivételesen nem az amerikai típusút sütöttem meg, hanem az európait, megtöltve. Volt hozzá tejszínhab, juharszirup is. Észrevettem, hogy Danny egyfolytában Chris kezét bámulta, ezért gyorsan leültem.

-Hogy vagy, Danny? Sajnálom, hogy így elintéztelek.

-Túléltem. -mosolyodott el.

-Biztos nagyon fáj.

-Férfiként viselem.

-Bia-val beszéltél?

-Nem hívott. -rántott vállat, majd kivett egy almás palacsintát és lelocsolta a kissé fehéres színű cukormázzal. Éreztem a feszültséget a levegőben ezért nem tudtam eldönteni, hogy azért állt be ilyen nagy csend, mert ízlett nekik a kaja, vagy azért, mert nem akartak beszélgetni.

-Köszi El. -állt fel halvány mosollyal Danny.

-Hagyd csak, majd elmosom. -vettem ki a kezéből a tányért.

-Köszi.

-Mi a baj, Chris? -kérdeztem, mikor már bement Danny.

-Hm? Milyen baj?

-Tisztán érezhető volt a feszkó köztetek.

-Arról a feszkóról beszélsz, amit a nemtetszése váltott ki annak kapcsán, hogy hozzád mertem érni?

-Ugyan már, ez hülyeség! -próbáltam terelni, pedig pontosan tudtam, hogy igazat mond.

-Nyilván.

-Figyelj, tegnap túl boldog voltam, hogy felhozzam, de ma mindent megkaptam ahhoz, hogy nyugodt legyek, szóval kitérek rá: mi volt köztetek, míg nem voltam itt?

-Tessék?

-Jól hallottad. Mi volt köztetek, míg nem voltam itt?

-Te teljesen hülye vagy. -álltam fel de megfogta a karom.

-Nem hülye vagyok. Féltékeny!

-Mégis mire? Vasemberre? Mozogni sem bír szerencsétlen, biztos ezen járt az esze két halálhörgés közt.

-De te tudsz.

Felemeltem a vizespoharat és nyakon öntöttem a vízzel. Meg sem vártam a reakcióját, berongyoltam a szobába és magamra zártam az ajtót.

-Elaine! Engedj be!

-Eszem ágában sincs!

-Engedj be!

-Nem! Húzz el innen és amúgy se dö... -ekkor betörte az amúgy is gyenge ajtót. -Normális vagy?

Közelhúzott magához és egymásnak estünk.

Kisvártatva az ágyon feküdtünk egymás karjában.

-Ugye tudod, hogy nem vagyunk állatok, nem intézhetjük így el azt, ha van valami problémánk. Vagy ez az új bocsánatkérési forma ala Christopher Evans? -nevettem.

Kopogtak az ajtón.

-Megnézem!

Gyorsan kipattantam az ágyból, magamra kaptam a köntösöm, Chris is öltözni kezdett.

-Szia Jamie! -mosolyodtam el, mikor megláttam a hadnagyot egyenruhában állni a másik oldalon.

-Szia Elaine! Úgy tudom, Danny itt van nálatok.

-Igen, hozzá jöttél? Kerülj beljebb! Ne ácsorogj ott! Danny! Hozzád jöttek! -kopogtam be az ajtón.

-Ki?